Iskolánk egy csoportja 2025 decemberében Németországba, a felső-pfalz-i Flossenbürgben működő egykori kényszermunkatáborba látogatott egy nemzetközi ifjúsági találkozó keretében. Az emlékközpont az egyhetes tanulmányi programra egy izraeli, egy holland és egy magyar iskola diákjait hívták meg, amely során a munkatábor és a fogvatartottak mindennapjait, valamint a projektfeladatok és a közös időtöltés révén a diákok egymást is megismerhették. Köszönjük Sonja Sczech és Dr. Matthias Rittner elkötelezettségét és az ifjúsági találkozó szervezését.
Az alábbiakban a diákok reflektív beszámolóiból idézünk.
„A flossenbürgi emlékhely meglátogatása önmagában is megrázó és elgondolkodtató élmény. A hely szelleme arra késztetett bennünket, hogy ne csupán a történelem tényeivel szembesüljünk, hanem saját felelősségünkről, döntéseink következményeiről és a jelenkori társadalmak értékrendjéről is elgondolkodjunk. Ehhez nagyban hozzájárultak az ott szervezett interaktív, gondolatébresztő feladatok. Az egyik ilyen során például azt a kérdést kellett megválaszolnunk: milyen szempontokat helyeznénk országunk és kormányunk középpontjába? Érdekes volt látni, hogy az egyes nemzetek fiataljai milyen eltérő válaszokat adtak: mi elsősorban a gazdaság és az oktatás fontosságát hangsúlyoztuk, az izraeli diákok a védelem és biztonság kérdését emelték ki, míg a holland résztvevők a demokráciát és az egyéni jogokat tartották a legfontosabbnak. Ezek a beszélgetések nemcsak tanulságosak, hanem rendkívül inspirálóak is voltak.
A program szervezői a hagyományostól eltérő szemszögből tárták elénk a tábori élet nehézségeit és kihívásait. Betekintést kaptunk az egykori lágerépületekbe, valamint meglátogattuk a közeli gránitbányát is, ahol a táborban raboskodók mostoha körülmények között dolgoztak. Megrázó történeteket és egyedi beszámolókat hallhattunk egy kiállítás keretében. Különösen megérintő volt hallani, hogy ki mivel próbálta a háború alatt és a felszabadítás után életben tartani magában a jobb életbe vetett hitet és a derűs jövő reményét, gyakran sajnos eredménytelenül.
Megismerhettük az akkori helyi lakosság véleményét a táborról, és elgondolkodtunk az SS-katonák lehetséges belső motivációin is, a „miértekre” keresve a választ. A program során a tábor háború utáni történetébe is betekintést kaptunk: megtudhattuk, miként vált más koncentrációs táborokból érkező menekültek elszállásolóhelyévé, miért létesült gyár a tábor területén, miért épültek családi házak az egykori barakkok helyére, valamint azt is, hogy milyen okok vezettek végül az emlékhely kialakításához.
A program másik nagy értéke a nemzetközi közösségi élmény volt. Bár a látogatás komoly, történelmi jellegű eseményhez kapcsolódott, mégis lehetőségünk nyílt arra, hogy más országok diákjaival megismerkedjünk, kötetlen beszélgetésekbe bonyolódjunk, sőt gyakran egymással nevessünk is. Ez talán elsőre ellentmondásosnak tűnhet egy ilyen helyszínen, mégis felemelő volt megtapasztalni, hogy három különböző nyelvű és kultúrájú ország fiataljai néhány nap alatt képesek összebarátkozni, felfedezni egymásban a kedvelhetőt és a humorosat is. Az egy hét alatt átélt élmények mindannyiunk számára még hosszú ideig felemelő emlékként színesítik majd a szürke és monoton hétköznapokat.
Különösen érdekes volt hallani egymás mindennapjairól: ki hol lakik, milyen ételeket eszik, milyen szokások jellemzik az országát, milyen tantárgyakat tanul az iskolában. Bár sok mindenben különbözünk, és sok dolgot máshogy csinálunk vagy gondolunk, mégis egyértelművé vált, hogy alapvetően azonosak vagyunk: mindannyian emberek vagyunk, hasonló kinézettel, félelmekkel és reményekkel.
Az utazás során a bajorországi Felső-Pfalz vidékét is volt alkalmunk megismerni. Bár német diákok nem vettek részt a programban, a környék hangulata így is maradandó benyomást tett ránk: a táj szépsége, a téli kivilágítás, a rend és a tisztaság mind hozzájárultak ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a helyi kultúrához. Nürnberg középkori belvárosát is meglátogattuk, ahol a nyüzsgő karácsonyi vásár, a helyi ételek kipróbálása és az ünnepi hangulat igazi kulturális ízelítőt jelentett.
Utazásunk során végig teljes ellátásban részesültünk, a programok jól szervezettek voltak, és mindenben érezhető volt a minőségi előkészítés és lebonyolítás. Külön említést érdemel az a hozzáállás, amellyel Németország a saját múltjához viszonyul: a tapasztalataink alapján egyértelmű, hogy nem próbálják eltussolni elődeik tetteit, hanem nyíltan szembenéznek velük. Ez a fajta felelősségvállalás és őszinteség sok ország számára példaértékű lehetne.”
Papp Noel Sámuel, 12. B
„Már az első nap a hosszú utazás után meleg fogadtatásban részesültünk az izraeli diákok által a regensburgi vasútállomáson. Egy plakát méretű papírra ráírják azt, hogy: “Welcome to the Youth Meeting!”, magyarul “Üdvözlünk a diáktalálkozón!”. A Trausnitzbe tartó buszúton megismertük egymást, majd a szálláson a holland diákoknak is bemutatkoztunk. Az első napot egy bemutatkozós, csapatépítő programmal zártuk.
A második naptól kezdve (majdnem) minden nap Flossenbürgbe vezetett utunk, ahol megismerkedtünk az ott lévő koncentrációs tábor történelmével, az áldozatok és a katonák szemszögéből egyaránt. Jellemzően a tábor mellett elhelyezkedő oktatási központban egy szemináriumi teremben vagy a szabadban, esetleg a kiállításnál végeztük a feladatokat. A témákat képek elemzésével, kérdések megválaszolásával, esetleg szerepjáték segítségével vezettük fel, amihez a végén a szervezők hozzáadták a szükséges szaktudást. Ezt a tanulási formát ezelőtt nem tapasztaltam még soha ilyen hatékonyan, és élvezetesen levezetve, ezért ez egy kellemes meglepetés volt. Ezek a feladatok segítettek a számomra “idegen” diákokkal való közös munkához szükséges kompetenciának, és egyszerre az idegen nyelv alkalmazásának a fejlesztését is, hiszen mindenki angolul kommunikált a másikkal. A külföldi tanárok és diákok rendkívül kedvesek, elfogadóak és türelmesek voltak hozzánk, és másokkal egyaránt, ennek eredményeként minden feladatot megfelelően tudtunk teljesíteni. A kedvenc feladatom az volt, amikor egy kép alapján kellett választanunk egy volt rabot, és az életéről szóló jegyzet elkészítése után egymásnak számoltunk be róluk. Az általam választott Alfons Lair úriember is csak “egy név volt a sok áldozat közül” számomra azelőtt, de ez a feladat betekintést adott abba, hogy az a hosszú lista az áldozatokról mekkora súllyal rendelkezik valójában. Az utolsó nap arról beszéltünk, hogy egy nemzetnek mire van szüksége, ezért nekünk, mint “Magyarország képviselőinek” lehetőségünk volt kifejteni véleményünket a saját országunk jelenlegi helyzetéről, és az általunk elképzelt ideális Magyarország legfontosabb alapelveiről.
Ez a diáktalálkozó talán az egyik legfontosabb mérföldkője a tanulmányaimnak. A nagyszerű élmények, a jó ellátás és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése mind hozzájárult ahhoz, hogy ezt az egy hetet sokáig nem fogom elfelejteni. A diákokkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és remélem még találkozhatunk velük.”
Bajor Béla, 11.A
„November 30-án eljött a nap, egy hosszú utazás után megérkeztünk Regensburgba, ahol az izraeli diákok szeretetteljes fogattatásában részesültünk. Már ekkor mindenki közvetlen és kedves volt, a szállásra vezető úton megkezdődött a beszélgetés, ismerkedés.
Az ifjúsági szállóban vártak ránk a holland diákok, akikkel szintén azonnal összebarátkoztunk. Az első pillanattól nem éreztem magam egyedül, mindenki nyitott is barátságos volt, mindenki mindenkivel jóban volt és rengeteget beszélgettünk a hét folyamán. Úgy érzem, hiába vagyunk nagyon messze egymástól, életre szóló barátságokat kötöttünk.
A szervezők, Sonja és Matthias hozzáértő, kedves és türelmesek voltak, egész héten igyekeztek, hogy a legjobban és legkönnyebben átadják azokat a nehéz témákat, amikről beszéltünk.
Eddig keveset tanultam a második világháborúról és a náci Németországról, és nem értettem mi történt ebben a korszakban, de a hét folyamán rengeteg új információval gazdagodtam. Szerintem nagyon jó volt, hogy a flossenbürgi munkatábor területén kialakított látogatói központban tanulhattunk minden nap, ezzel sokkal közelebb éreztem magam mindahhoz és mindazokhoz, akikről beszéltünk.
A legjobb az volt, hogy nem tantermi keretek között tanultunk, hanem legtöbbször beszélgettünk és sok volt az interaktív program. A mi véleményünkre és nézőpontunkra voltak kíváncsiak és teret adtak nekünk, hogy saját magunk fedezzük fel a tábort és ezt a korszakot. Sonja és Matthias minden kérdésünkre készséggel és hozzáértéssel válaszolt. Olyan dolgokba is betekintést nyerhettem, amikről egy iskolai tanórán nem esik szó, konkrét emberekről, akiket itt tartottak fogva, bibliográfiákról, szimbólumokról, az SS-katonák életéről, a faluban lakó emberekről. Nem az ismertetés volt a fő cél, hanem hogy átlássuk és megértsük, mit éreztek akkor az emberek, mi is történt itt valójában, és ez milyen mély nyomott hagyott.”
Czigler Hanna, 11. D
„Egy teljesen új szemléletet ismerhettünk meg a két főszervező, Matthias és Sonja segítségével. A német oktatási központban töltöttük napjaink nagy részét, ahol közösen egy nagy, interaktív csoportos foglalkozáson dolgoztuk fel ezt az igencsak érzelmes témát. A diáktalálkozó fő témája a flossenbürgi koncentrációs tábor rabjainak mindennapjai volt. Ezt személyes történeteken keresztül ismerhettük meg. Azt is megtudhattuk, hogy a tábor épülete és a barakkok a világháború után is működtek. A háború után az épület olyan embereknek nyújtott menedéket, akik elvesztették az otthonukat és nem volt hova menniük. A foglalkozások során nekünk kellett véleményt formálnunk a hallottakról, és megbeszélni közösen azt a diáktársainkkal, akik Izraelből és Hollandiából érkeztek. Érdekes volt azt is látni, hogy hogyan gondolkozik az alapvető társadalmi és politikai értékrendekről a három delegáció. Ez volt az egyetlen feladat, ahol az azonos országból érkező diákok együtt dolgoztak. A többi feladatban, véleményem szerint remekül megoldva, MINDIG egy-egy tanuló vett részt a három országból és hármas csoportokban mentünk elvégezni a kiosztott feladatot. Ez is szerintem egy remek lebonyolítás volt, mert így is jobban megismerhettük, közelebb kerülhettünk egymással a külföldiekkel.
Számomra a diáktalálkozó fénypontja Nürnberg volt. Egyik napunkat arra szenteltük, hogy ellátogassunk Nürnbergbe, ahol megnéztük a nürnbergi per helyszínét. Itt az idegenvezető nagyon sok tévhitet eloszlatott, és rengeteg tudást szerezhettem ezalatt a 1,5 órás vezetés alatt. Amiért ez volt a kedvencem az az, hogy élőben ott lehettem és a tárgyalóteremben ülhettem. A másik ok pedig a nürnbergi vár, amit csak nagyjából, de azért mégiscsak ott voltunk és láthattuk azt a monumentális, történelmi jelentőségű helyszínt. Amit nagyon sajnálok, hogy a náci párt, az NSDAP központját felújítás miatt nem tudtuk megnézni. Remekül kapcsolódott volna a flossenbürgi kőbányához is. Flossenbürgben a rabok főként a gránitbányában dolgoztak és a nürnbergi pártközpont további, tervezett épületeit abból a gránitból építették volna meg.
A rabok mellett megismerhettük az SS-tisztek történetét is. Ledöbbentő volt azt hallani, hogy azok az emberek napközben zsidókat vertek agyon és gyaláztak meg, majd este hazatértek a családi szeretet légkörébe. Sokkoló volt azt is látni, hogy az SS-tisztek házából a hegy túloldalán még csak rá sem lehetett látni a táborra, hanem a festői környezet nyújtotta a kilátást élvezték, miközben 1,5 km-rel arrébb emberek haltak bele a munkába és az embertelen körülményekbe.
Összességében széleskörű tudással gazdagodtam és még jobban tudatosult bennem az, hogy azért is tanuljuk a történelmet, hogy még egyszer ne essünk ugyanabba a hibába, amit az őseink követtek el. Gondolok itt az emberi jogaink csorbítására, a diktatúra kialakulására és arra, hogy az elnyomó hatalom egy adott csoportra (zsidók, romák, valamilyen fogyatékossággal élők) ellen uszít, hergel és közös ellenségképet alakít ki. Ezt nem szabad hagynunk, hogy megismétlődjön, ezért van szükség az ilyen jellegű foglalkozásokra, diáktalálkozókra.
Rotter Zalán, 11. B
„A hetünk egy 15 órás vonatúttal indult Pécstől Regensburgig. Regensburgban ért az első meglepetés és talán a legnagyobb. Amikor leszálltunk a vonatról, az izraeli diákok a vasútállomáson vártak minket és azonnal összebarátkoztunk velük. Regensburgból még két órát buszoztunk a szállásunkig, és a buszutat végig beszélgettünk az izraeliekkel. Nagyon meglepő és szívmelengető volt a nyitottságuk és az érdeklődésük, ami meg is alapozta a jó viszonyt. A szálláson vártak minket a hollandok, akik szintén nagyon jó fejek voltak. A szobákat úgy állították össze a szervezők, hogy összekeverték a nemzeteket, ezzel is ismerkedési lehetőséget biztosítva.
A program több szempontból is nagyszerű volt. Számomra az egyik legjobb része az volt, hogy közösen gondolkodtunk a többiekkel. Így megismerhettünk más nézőpontokat. A holokausztról és a tábor történetéről se történelemóraszerűen tartottak előadást a szervezők, hanem különböző aspektusait ismertették meg velünk feladatokon keresztül. Például volt, amikor konkrét rabok életrajzát ismerhettük meg, és utána egymás között osztottuk meg tapasztalatainkat. Egy másik alkalommal az SS-katonák cselekedeteit vizsgáltuk és kerestünk rá magyarázatot.
Sok időt töltöttünk a tábor területén is. Ez azért volt kiváló, mert így fizikailag is ott lehettünk, ahol történtek az események, amiről beszélgettünk. Például elmentünk a kőfejtőhöz, ahol a raboknak dolgozniuk kellett. Itt beszélgettünk arról, hogy milyen, számunkra elképzelhetetlenül szörnyű körülmények között kellett élniük és dolgozniuk. Vagy például elmentünk a nürnbergi per helyszínére, ami ma már múzeumként üzemel.”
Csóka Máté, 11. C
A flossenbürgi munkatábor és a hozzá tartozó közel száz altábor történetéről, a rabok történészek által feltárt életújáról, valamint az emlékezés különféle formáiról bővebben az emlékközpont honlapján lehet olvasni.
https://www.gedenkstaette-flossenbuerg.de/en/
