Iskolatörténet

Olvasnivalók az iskolatörténeti vetélkedőre:

Egy évszázad története
Jankovits László Janus Pannonius hegyen innen, hegyen túl

Iskolatörténet röviden

 

A Pécsi Janus Pannonius Gimnázium több mint 100 éves története szorosan összefügg a magyar történelem és benne Pécs történetének alakulásával. S mivel az utóbbi évszázadban Magyarország történelme meglehetősen viharos volt, így a Gimnázium története is elég viszontagságosan alakult. A sikeres éveket többször is olyan időszakok követték, amikor az iskolának szinte a semmiből kellett újrakezdenie. 

Az 1867-es  kiegyezés után Pécs – mely Szent István óta püspöki székhely volt, így évszázadokon keresztül kapcsolódott az oktatáshoz – gyors gazdasági fejlődésnek indult, világhírű vállalatok és találmányok születtek a városban (Zsolnay- eozin, pyrogránit, Angster-orgona stb.). A gazdasági élet, a  polgárosodás, a meghonosodó polgári értékrend, mentalitás szükségszerűen támasztott egyre magasabb igényeket a közoktatás terén. 

Részben erre az igényre is reagálva, de leginkább a jezsuiták Pécsen való újra letelepítésének szándékával alapította meg 1912-ben a Pécsi Janus Pannonius Gimnázium jogelődjét, a Jézus Társaság Pius-alapítványi Katholikus Főgimnáziumot magánvagyonából gr. Zichy Gyula akkori pécsi püspök, későbbi kalocsai érsek. A Piusban – mely 1912-1948-ig, 36 éven keresztül működött nyolcosztályos fiúiskolaként – az oktatás 1912 szeptemberének elején indult 51 diákkal akkor még ideiglenes helyen, a József utca 19. szám alatti épületben.

Ugyancsak 1912-ben megkezdődtek a Főgimnázium tervezésének, majd 1913-tól építésének munkálatai a püspökségi szőlők területén, a Csoronika-dűlőben (ma Ifjúság útja, PTE- BTK, TTK épülete). Az épület – mely Pécs akkori legmodernebb iskolája lett tágas tantermekkel, tornateremmel, uszodával, kétszáz fős internátussal, jezsuita rendházzal – ünnepélyes átadására 1915. december 22-én került sor, mert bár 1914 júliusára elkészült, novembertől a gimnázium termeiben katonai kórház működött a következő év nyaráig. Majd Pécs 1918-1921 közötti szerb megszállása alatt a megszállók ellenséges hozzáállása hátráltatta az oktató munkát, mert a Piusban a szerbek a magyar nemzeti öntudat őrzőjét látták.

Az 1920—1930-as évek aztán sikereket és gyarapodást hoztak a Főgimnáziumnak. 

Egyre többen szerették volna ebben az iskolában taníttatni gyermekeiket. Tanultak itt diákok arisztokrata és jómódú családokból, ugyanakkor ösztöndíjakkal és tandíjkedvezménnyel lehetővé tették a szegényebb családokból származó gyermekek tanulását is. 

1926-27-ben a nyugati szárny hiányzó része is elkészült, majd 1930-ban a Jézus Szíve templom megépülésével vált teljessé az épületegyüttes. 

A jezsuita atyák az ignáci elvek szerint oktattak, szem előtt tartva, hogy a szellemet, a lelket és a testet egyaránt művelni kell. A Piusban a tanítás után is élénk iskolai élet folyt, önképzőkörök (színjátszó, rézfúvós zenekar, Mária Kongregáció) és sportolási lehetőségek (uszoda, céllövő-, sí-, ródli-, tenisz- és atlétikapálya) várták az érdeklődő diákokat. Az iskolai életről a Mecsakalja című iskolaújság tudósított.

Bár a II. világháború pusztításai Pécset elkerülték, de a háború alatt a honvédség többször is katonák elszállásolására használta a Pius épületét, a német megszállás alatt pedig altisztképző kaszárnyát, majd szovjet katonai kórházat rendeztek be benne. A háború befejezése után a lepusztult épületet renoválták. Ugyanakkor a nyolcosztályos általános iskolák létrehozását előíró kormányrendelet miatt csak úgy tarthatták meg a Főgimnázium alsó négy osztályát, ha az intézmény fogadta a hatéves, azaz az iskoláskort elérő diákokat is. Ez sem mentette meg azonban a Piust. Az 1948. évi XXXIII. tc. alapján az egyházi iskolák fenntartását az állam vette át. Az államosított gimnázium – amely 4 gimnáziumi osztályt tarthatott meg – ekkor kapta Janus Pannonius nevét. Két év után, 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása és épületeinek elvétele miatt a Gimnáziumot mai helyére, az 1896-ban épült, korábban polgári leányiskolának helyet adó Mária utca (akkor Déryné utca) 2-4. szám alá költöztették.

Az 1950-es-60-as éveket aztán a folyamatos átszervezések jellemezték az éppen aktuális ideológiai, nevelési, gazdasági szempontok függvényében.

1951-ben az addig csak fiúkat fogadó iskolában megjelentek az első lányosztályok, s 1954-től csak lányok járhattak a Janusba humán és reál tagozatos osztályokba.

1960-tól az új oktatásirányítási koncepció alapján bevezették az 5+1-es képzést az induló osztályokban, melynek során a hét egy napján kesztyűvarrást, szabás-varrást és egyéb gyakorlati tevékenységet végeztek a diákok. Ezzel párhuzamosan kivezették a reál és humán osztályokat.

1963-tól ismét változott a képzési struktúra, elindult a gyermekfelügyelői szakközépiskolai osztály (1974-tól óvónői szakközépiskolai osztályként futott tovább), s bár csökkent a gimnáziumi osztályok száma, de ekkor indult a francia és ének-zene tagozatú gimnáziumi képzés is.

1968-ban bevezették az egészségügyi szakközépiskolai oktatást, így tovább csökkent a gimnáziumi osztályok száma. Olyannyira, hogy 1975-ben döntés született a Gimnázium megszüntetéséről, a két negyedik osztály kivételével a gimnazistákat áttelepítették az ekkor induló Dobó István Úti Gimnáziumba (ma Kodály Gimnázium). A következő évben mégis indulhatott egy gimnáziumi osztály, majd 1982-ben ezt újra lehetetlenné tette az oktatásirányítás. Aztán 1983-ban született döntés arról, hogy maradhat az iskola vegyes profilja.

A nehezen megmentett gimnáziumi képzés lassan megerősödött, de igazán a rendszerváltás évei hoztak jelentős minőségbeli változást e téren, melyet elsősorban a tantestületben addig elfojtott újítási kedv és hajlandóság eredményezett. 1989-ben így indult el a speciális matematikaoktatás, 1992-ben az első hatosztályos gimnázium, fél osztállyal a német tagozat, 1997-ben fél-fél osztállyal az informatika és az angol tagozat.

Időközben, 1992-ben megszűnt az óvónői, 1997-ben az egészségügyi szakközépiskolai képzés. az iskola tiszta profilú gimnáziummá vált. Ezért is volt érthetetlen, hogy 1999 tavaszán a fenntartó egyeztetések nélküli átszervezést és a Janus bezárását rendelte el. A viharos időszaknak a tantestület és a szülők, diákok együttes tiltakozása vetett véget. A Janus megmaradt.

Ma már minden évben két-két hat évfolyamos és négy évfolyamos osztályt (fél matematika speciális, illetve informatika osztályt; valamint fél német és fél angol speciális osztályt) iskolázunk be.

A speciális tagozatok és hat évfolyamos oktatás beindítása óta a megyei és országos tanulmányi versenyeken, valamint a felvételiken kiváló eredménnyel szerepelnek diákjaink.

OKTV-n magyar nyelvből kétszer első, egyszer harmadik, történelemből egyszer első helyen végzett diákunk, de franciából is többször szerepeltek az első tíz között, fizikából, matematikából minden évben ott vannak a harmadik fordulóban tanítványaink.

A nevelőtestület fontosnak tartja a harmonikus tanár-diák, tanár-szülő viszonyt, a kompetenciafejlesztést, a motiválást, a diákok kreativitásának és önállóságának segítését. Ez utóbbi célok miatt tehetséggondozó szakkörök, angol nyelvű színjátszókör, énekkar, nagy autonómiát élvező DÖK működik iskolánkban. 

A kisközösségi identitást erősítendő szervezzük évről évre a Janus Night-ot, a Szülők-nevelők bálját, a Janus-túrát. Az iskola mindennapjairól és a kultúra újdonságairól a Vége című iskolaújságban olvashatnak diákjaink. 2018 óta a digitális formában évente megjelenő Évkönyv a szélesebb érdeklődő közönség számára teszi lehetővé, hogy betekinthessen iskolánk életébe.

                                                                                                                     Valusek Andrea

 

A képek forrása: Janus-Pius Centenáriumi Emlékkönyv (1912-2012) Pécs, 2013