2026 a mohácsi csata hőseinek emlékévéhez kapcsolódva Dr. Varga Szabolcs történész (ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet) Mohácsi csata (1526) – a magyar történelem sorsfordulója? című előadását hallgatták meg a Janus-napon a 11. évfolyam tanulói, amelyről Bajor Béla, 11. A osztályos tanuló készített összefoglalót.
2026 a mohácsi csata 500. évfordulója, ezért a Mohács 500 projekt számos ismeretterjesztő és érdeklődést keltő programon keresztül próbálja bemutatni a csatát.
A csata sorsdöntő jellege viszont megkérdőjelezhető a történelmi tények alapján. A csata előzményeit ismerjük a legjobban (a királyi hatalom meggyengülése, Szapolyai János “árulása”, Nándorfehérvár és Pétervárad eleste), viszont a helyszín jelentőségét és a csata pontos következményeit még nem tárta fel a történettudomány. A csatát vizsgálja az antropológia, a régészet és a történettudomány egyaránt. Az öt véletlenül megtalált tömegsír helyszínén 1976-ban a csata 450. évfordulójára megnyitották a Mohács Nemzeti Emlékhelyet, azóta más tömegsírt nem találtak. A sírok segíthetnek a katonák nemzetiségének beazonosítására, sőt képet adhatnak a külföldi keresztény katonák létszámáról a magyar hadseregben, továbbá a korban élő férfiak életmódjára is választ adhatnak.
A csata választotta el a Magyar Királyság fénykorát, a középkort, és a Habsburg Birodalom térnyerését jelentő kora újkort. Sorsdöntőnek számíthat, hiszen az ország középső része elveszett, emiatt majd 1541-ben “három részre” szakadt az ország, létrejött a királyi Magyarország fiktív fogalom, amelynek valóságalapja egyáltalán nem volt, hiszen nem különálló terület, hanem a Habsburg Birodalom egyik tartománya volt.
De miért nem sorsdöntő a mohácsi csata? Korábban az 1444-es várnai csata volt a “csata”, a nagy nemzeti tragédiánk, de Mohács leváltotta pozíciójáról. A király (I. Ulászló) meghalt csakúgy, mint II. Lajos. Volt már polgárháború is az országban korábban (1440-1453), és volt már két királyunk is V. László és I. Ulászló személyében, ezért nem a kettős királyválasztás (I. Habsburg Ferdinánd, Szapolyai János) volt az első ilyen alkalom. A török veszély is (1437) megjelent már korábban.
Mit eredményezett a mohácsi csata? Eltorzult történelmi tudatot, amely a magyar államiságot megőrző Erdélyi Fejedelemséget dicsőíti. A történelmi emlékezet Erdélybe helyezi a magyar történelem folytatásának helyszínét a mohácsi csata után annak ellenére, hogy csak a hatalmi egyensúly miatt kialakult, elavult berendezkedésre épülő vazallus államról beszélhetünk. A Habsburg Birodalom jelenlétét a történelmi emlékezet “kisiklásnak” véli, továbbá magyarázattal szolgál a 1849-es szabadságharc elvesztésére és számos más nemzeti tragédiára (1920, 1945, 1956). Ez a gondolkodásmód megerősíti a magyarok áldozatszerepét, és izolálja az európai kultúrkörben.
Valójában az ország fennmaradt, majd 1683-ban sikeresen kiűzték a törököket, a reformáció teret nyert az országban és megvalósult az integráció az európai szövetségi rendszerekbe (pl.: Szent Liga) és kultúrába.








