2022. július 6. és 12. között iskolánk 28 diákja három kísérővel (Dr. Csóka Balázs, Szlovák-Baris Katinka, Szlovák Szabolcs) vett részt az Erdei Vándortáborban a Bakonyban. Egy hét alatt kb. 100 km-t túráztunk. A tábor krónikáját a résztvevők visszaemlékezései alapján adjuk közre.
2022. július 6., szerda. 7:00, pécsi vasútállomás
A váróterem gyorsan telik meg fiatalokkal, hátukon nagy túratáskákkal. Szép lassan mindenki befutott, és felszálltunk a csodálatosan gyors Magyar Államvasutak, röviden MÁV Tenkes IC járatára, hogy aztán ezt a procedúrát kétszer megismételjük és megtoldjuk két buszraszállással. Nagyjából 7 óra lassú zötyögés, egy kevés száguldás és 2 óra várakozás után megérkeztünk Bakonybélbe. Átvágtunk a falun és elfoglaltuk csodás szállásainkat a bakonybéli focipályán.
Sátrunkba belépve megtapasztalhattuk, mit érez a sült csirke. Miután mindenki elhelyezkedett kényelmes ágyában, esőfelhők társaságában elindultunk a Kerteskői-szurdok felé. Mindenki beleszokott a túrázásba és egy kellemes 5 km-es séta végén eljutottunk a szurdokhoz. Itt megpihentünk, majd szállásunk felé vettük az irányt. Itt szinte azonnal elfogyaszthattuk vacsoránkat és ki-ki eltöltötte a szabadidejét a focipálya mellett.
A kifejezetten hideg reggel után a második napon meghódítottuk a Bakony legmagasabb pontját, a Kőris-hegyet. Emellett pár vállalkozó egy kisebb kitérőt téve, a kanyargós-meredek úton megkereste az Ördög-lik nevet viselő látványosságot. Az idevezető úton még márványban is gazdagodott a társaság, amit Szlovák tanár úrnak és Szlovák-Baris tanárnőnek adományoztunk. Következő úticélként meglátogattunk egy barlangot , amit esőbeállónak használtuk. Az akadályokkal teli visszavezető úton a szerencsésebbek csak a cipőiket mártóztatták be az akkorra már sáros úton, azonban akadt egy két ember, akiken kifogott a csúszós út. Amikor visszaérkeztünk a szállásunkra, örömmel láttuk, hogy meleg vacsora mellett egy eltévedt, focizni kívánó malac fogadott minket, aki miután végigszelte a pályát, békésen a szögletzászló helyénél elhagyta a területet.
A harmadik nap jól indult, mert ekkor kaptunk utoljára bőséges reggelit, bár ekkor ezt még nem tudtuk. Csakhogy ezt a reggelit is megzavarta sajnos, hogy korán jöttek a cuccokért. Először meglátogattuk a Pannon Csillagdát, ahol lelkes csillagász mesélt a világűr felfedezéséről. Ezek után elindultunk az új táborhelyünk felé Huszárokelőpusztára és felfedeztük, milyen eső nélkül sétálni a patak mentén. Jó volt. Megtudtuk, hogy minden irányban a semmi van, hála egy roppant informatív útjelző táblának. Viszontagságos és veszélyes, ugyanakkor nem túlzottan megerőltető túra után megérkeztünk a darazsak által már elfoglalt új táborhelyünkre. Megismerkedtünk egy új játékkal, a Mölkkyvel, amivel a következő néhány órában sokat játszottunk. Megünnepeltünk egy nagyon fontos szülinapot. A tortát nem volt egyszerű felvágni, de megoldottuk.
Szombat reggel hideg dérben
Virslit reggeliztünk félig ébren,
A darazsak nem fáztak,
Mert meleg teánkba másztak.
Strand helyett úgy döntöttünk,
Hogy egy vaddisznót íjakkal lövünk.
A csoport kettévált
Egyikük az erdő felé vette az irányt,
Forrasztókői egzótakertet látogattuk,
Míg a táborban az időt kártyával mulattuk.
Eljött a vacsora ideje,
S a darazsak visszaszálltak rántott húst remélve.
Vacsora után megtértünk a játszótérre pihenni
Vagy kedvünk támadt gyilkososat játszani.
Nevetve gyilkoltuk meg a tanár urat,
Remélve, hogy jövőre meg nem buktat,
Csenge porszívókat gyűjtött,
Miközben Marci a gyilkos házba költözött,
Bogi baltákat élezve,
Szavazta Esztert kifele,
Csenge gyilkos tekintete
Karolinát fűszerezte.
De ha a pékre nem figyeltek
Harmad napra éhen vesztek,
Miután a játéknak ez véget vetett,
A táborozók végre nyugovóra térhettek.
Sátraikban vastag takarókkal kuckóztak be
Szívükben a reménnyel, hogy az éjjel nem fagynak meg.
Vasárnap reggel felébredtünk és elindultunk a harmadik, egyben utolsó szálláshelyünkre Hubertlakra. Ebédszünet után megnéztük az ottani, bakonyi “Gyilkos-tavat”, amely felszínén a napsugarak csillogása tárult elénk. Utunk egy következő tóhoz vezetett, ahol egy méltóságteljes szürke gémmel találkoztunk a vízipókoktól hemzsegő víz mentén. A túra során eltévedtünk, így többet kellett sétálnunk, viszont a látvány mindenért kárpótolt. Hazafelé siklót simogathattunk. A szálláshelyen meleg vacsora várt minket. Ezután lepihentünk és feltöltődtünk, hogy másnap újult erővel indulhassunk útnak.
Hétfőn fázva felébredve
Szendvicset ettünk beszélgetve
Forró tea melegített minket
Takarókba csavarva mondtunk viccet.
Nekivágtunk az aznapi túrának
Fáradtan dőltünk neki a Szár-hegyi kilátónak
Megcsodáltuk fentről a szép panorámát
Láttuk egy repülőtanonc vizsgájának irányát
Szarvasok futottak be az erdőbe
Geoláda volt elhelyezve egy újabb hegytetőre
A kilátó lábánál ebédeltünk
Később a nagy szélre ébredtünk
Miután a jó idő elment
Újra itt voltunk a táborhelyen
Végül az idő felmelegedett
A táborban mindenki römizett vagy pókerezett
Ezek után a vacsora késve, de megérkezett
Majd páran a palacsintasütésnek is nekikezdtek.
Gyorsan elfogyott a lekváros és a kakaós is
Majd kezdetét vette a gyilkolás, ami már rituális.
Első körben éhen haltunk,
Majd sikerült az összes gyilkost megfognunk.
A leghidegebb napot magunk mögött hagyva
Mentünk aludni a sátrakba vacogva.
