[section label=Beszámoló]
Augusztus 19-30. között 12 napos autóbuszos körutazáson kóstolhatott bele a brit főváros lüktető világába, ismerhette meg a vidéki Anglia báját 37 diák. Az útjuk érintette a francia kisvárost Colmart, majd a Calais-i kikötőből komppal hajóztak át a csatornán. Napfelkeltében láthatták a doveri fehér sziklákat, majd a Canterbury érsekség és Leeds Castle-t bejárása következett. London legnagyobb nevezetességeit nem csak a London Eye-ról csodálhatták meg. A Parlament, a Westminster Apátság, a Nemzeti Galéria, Londoni Tower és a Szent Pál Katedrális, hogy csak néhányat soroljunk fel a bejárt helyek közül, már nem csak a képekről lesz ismerős londoni hely a januszos diákoknak. A hosszú séták közben időztek a londoni parkokban, majd a British Múzeum kincseit nézhették meg. Windsor és a körülötte elterülő kisváros után a tengerparton folytatták Anglia felfedezését. A brightoni Royal Pavillion után a tengerbe hosszan nyúló móló és a napsütötte tengerpart különleges élményt nyújtott. A Beachy Head világítótorony és Doveri vár megállók után a Csalagút izgalmait is átélhették. Élményekkel tele érkeztek haza, miközben megismerkedhettek Anglia egyik legszebb részével és nem utolsósorban egymással is a januszos évfolyamok diákjai.
A diákokat családoknál helyezték el, így néhány napra egy-egy brit család mindennapjainak részeseivé váltak.
Az út szervezői: Molnár Eszter és Scherdán Zsuzsanna Tanárnők voltak. A csoportot kísérte Pfeiffer Enikő Tanárnő és Herner Mihály Tanár Úr.
Az angliai út legnagyobb élményei
„Amikor nekiindultunk az útnak tudtam, hogy mit várjak Londontól: embereket kávéspohárral a kezükben munkába sietni, parkokat, palotákat, a királyi családot, de arról fogalmam sem volt, hogy Brighton milyen benyomást tesz majd rám. Aztán az ott töltött napunk kora reggeli óráiban beleszerettem a városba. A Royal Pavilion kertjében sétálgattunk, magunkba szívtuk a sós, párás levegőt, a sirályok hangját, és az élénkzöld fű színét. A régi különös épület pedig ott állt, magányosan, a maga oda nem illő, mégis varázslatos mivoltában. Kicsit olyan érzés volt belépni oda, mintha egy mesebeli módon odarepített kastélyba kerültünk volna. Kínai porcelánok és sárkánnyal díszített csillárok vettek körbe minket, kézzel szőtt szőnyegek terültek szét a szobák recsegő padlóin. Az egész nyugalmat sugárzott magából, az elmúlt idők hangulatát.
Kaptunk tizenkét napot, hogy felfedezzük Angliát, átélhessük a tejjel készített tea élményét, a brightoni hullámokat, és emlékeket gyűjthessünk magunknak. Mindannyiunknak mást jelentett ez az út, de a tapasztalatok, a történeteink, és a vágy, hogy visszatérhessünk ide, mindenkiben közös volt.”
Németh Noémi 12.A
„Őszintén szólva, ha visszagondolok, a rengeteg program szinte egybefolyik, és nagyon nehéz kiemelni egyetlen egyet. Mivel választanom viszont kell, a Westminsteri apátságot teszem „highlight”-ba. Miért is? Hatalmas élmény volt, hogy a saját szememmel láthattam a kedvenc íróim és azon fizikusok sírjait, akikről nap mint nap beszélek és hallok. Továbbá egyszerűen lenyűgöző maga az épület a gótika minden motívumával, az életnagyságú szobrokkal és a félelmetesen aprólékosan kidolgozott részletekkel, illetve ólomüvegeivel. Mivel nagyon fáj a szívem a salisbury katedrális miatt, hiszen az is fenomenális volt a Magna Charta Libertatum-mal, így erről is említést teszek. Összességében hatalmas élmény, igazi „holiday of a lifetime” volt számomra.”
Marton Dorina 9.D
[section label=Galéria]
Galéria
[Best_Wordpress_Gallery id=”235″ gal_title=”Anglia201908″]
