2024. március 22-én, pénteken délután negyvenöt 11.-es és 12.-es janusos diák, illetve négy kísérőtanár útnak indult, hogy a néhány éve felújított kaposvári Csiky Gergely Színházban megnézzék Csehov Sirály című darabját. Az előadás különlegessége volt, hogy egy orosz rendező, Ilja Bocsarnikovsz állította színpadra, illetve a sajátos látványvilág is, ami Marfa Gudkova munkája. Sok diák számára egy tanórai klasszikus olvasmányélmény elevenedett meg a színpadon. Néhány résztvevő így foglalta össze tapasztalatait:
„A kaposvári Sirály-előadás sokat segített nekem a mű felfrissítésében és emlékezetessé tette a drámát. Rendkívüli módon vitték színpadra, a színészek is kitűnően játszottak. Nagyon tetszett az előadás, ami apró részletekben ugyan eltér a dráma szövegétől, de összességében – véleményem szerint – nagyszerűen összerakták és megvalósították. A három óra sokunknak valószínűleg hosszú volt, de megérte végignézni. Szerintem ez a 11. és 12. évfolyamosoknak nagyon sokat segít a dráma megértésében, illetve az érettségire készülésben.”
(Nagy Katalin, 11. C)
„Az előadás számomra nagyon érdekes volt. Rengeteg gondolatot, érzést, kérdést keltett bennem. A darab megnézése teljesen azonos hatást váltott ki, mint amit olvasás közben tapasztaltam, így együtt a kettő biztosan maradandó élmény. Számos szimbólum került elő a kellékek átgondolt, precíz használatával. A látvány, a számos inger, hanghatások még inkább elmélyítettek az élményt. A színpadkép zseniális volt, a jelmezek is. A színészek pontosan jelenítették meg karaktereiket mind külsejükben, mind játékukban. Összességében úgy gondolom, remek előadás volt, bár ha nem olvastam volna a drámát, nem biztos, hogy ezt gondolnám.”
(Ropoli Liliána, 11. C)
„Nekem kifejezetten tetszett az előadás, annak ellenére is, hogy az utolsó 20 percben már igencsak éreztem a hosszát. A kellékek és díszletek egyedi használata számomra a darab fénypontja volt. Ezek az esetek többségében zseniálisan működtek, néha azonban kicsit ellentmondásosnak hatottak. Például a fényképezőgép használata az egyik jelenetben egy sima csoportkép elkészülését jelenti, fél óra múlva pedig az öngyilkosság jelképeként jelenik meg. Külön-külön mindkettő működik, de egy egész részeiként kissé ellentmondásosnak éreztem őket. Ennek ellenére nagyon tetszett az előadás, végig fenntartotta a figyelmemet, ami 3 órán keresztül nem kis teljesítmény.”
(Kürtösi Péter, 11. C)
„Őszintén szólva ami nekem a leginkább tetszett az előadásban, az maga a rendezés, illetve a kreatív zenei eszközök voltak, amelyek végigkísérték a darabot, fel-feltűntek hasonló hangulatú jelenetekben, és remekül árnyalták a nagyszerű színészi alakítást. A zongorát például többféleképpen használták fel, de ezen kívül még modernebb zenék is előfordultak.”
(Kisgadó Tamás, 11. C)
„Nekem nagyon tetszett maga a színház és a darab is, bár nem szoktam gyakran színházba járni, ilyenkor mindig jó élmény. Érdekesnek találtam magát a színpadot és a kellékeket is. Ha jól értelmeztem, a darab az eredeti műhöz képest egyes helyeken szabad átdolgozás, azaz egyes részek kisebb, némelyek pedig nagyobb hangsúlyt kaptak, illetve feltűnt az esetleges időrendbeli eltérés, hogy például a mű végével indult a darab. Ez a „modernizált” előadás ennek ellenére ellentmondott az én eddigi felfogásomról a drámaiatlan drámával kapcsolatban. A megoldás hiánya ellenére a lezárás hirtelen és hatásos, a főszereplők élete hiába átlagos, számomra mégis érdekes volt.”
(Igrinyi Zalán, 11. C)
Köszönjük az érdeklődő diákok részvételét, illetve Kádár Edit tanárnő szervező munkáját!
