2023. július 21. és 27. között iskolánk 22 diákja két kísérővel (Dr. Csóka Balázs, Kozmáry Péter) vett részt az Erdei Vándortáborban a Zemplénben. Egy hét alatt kb. 100 km-t túráztak, 3000 m szintet megmásztak, sőt oda is, vissza is még 500 km-t utaztak. A tábor krónikáját idén is a résztvevők visszaemlékezései alapján adjuk közre.
Vándortábori Krónika – a résztvevők tollából
A hosszú út után kialudva magunkat,
Álmosan vágtunk neki a rostallói utaknak.
S, hogy rátermettségünket bebizonyítsuk,
Egy hegyoldalt megmászva a gravitációt meghazudtoltuk.
A tíz százalékot egyenlőre el nem hagyva,
Párak bakancslistáján geoláda volt rajta.
Miután a kincskeresők visszatértek,
Elindultunk megmászni a Nagy-Péter-mennykövet.
El is készült az első csoportkép,
De csak miután a látványtól mindenki magához tért.
Sütkéreztünk még egy darabig a köveken,
De a mehetnékünk maradt töretlen.
Le is értünk a Mlaka-rétre,
És mindenki csatlakozott egy piknikre.
Párak motorja viszont gyorsan beindult,
Mutogatva próbáltuk kitalálni merre tovább, mikor lábunk elindult.
Végül a Sólyom-bércnél fékeztünk,
Ahol a mohás köveken csúszott meg kezünk.
Plusz egy geoládával gazdagodva,
Tértünk vissza a rétre lecsorogva.
Csúszós, bokros lejtőn rövidítve,
Tértünk vissza Rostallóba kicsit megtörve.
Ennek ellenére, meleg vacsi és fürdés után,
Izgatottan vártuk mi lesz az este folyamán.
Hol römiztünk, hol pókereztünk,
Később gyilkosságot is elkövettünk.
Óriás lepkék repkedtek felettünk,
Így egy idő után a sátrakba menekültünk.
(Harmadik nap a csodálatos Zemplénben)
Vasárnap reggel korán keltünk,
Végleg elhagytuk első táborhelyünk,
Nem tudván, hogy meleg vízben, s angol WC-ben
Ezután egy ideig nem lesz részünk.
A pakolással épp időben elkészültünk,
A csomagjaink fuvarát várva leültünk,
S nem is keltünk fel egy óráig,
Végül a szervezőkben bízva inkább útra keltünk.
Megpihentünk a már ismert Mlaka-réten,
Ám a biciklisek elüldöztek minket innen.
A Kerek-kőig eztán meg sem álltunk, a panorámát ott megcsodáltuk,
S elköltöttük a macskakaja aromájú ebédet.
Korán bevettük új táborhelyünket,
Vagyis a hírhedt Gerendás-rétet,
Ahol a vizesblokk létének vagy nem létének
Felmérése után többen álomba szenderültek.
A délutáni pihenő után úgy döntöttünk,
Néhányan még kilométerhiányban szenvedünk,
A cudar nevű Cuderlápát megcéloztuk,
És közben a hasunkat szederrel teletömtük.
Hazaérve kiderült: csirke a vacsora.
Játék közben sokaknak akadt gyilkosa,
A keresztrejtvény-függőségünket kiélveztük, de korán lefeküdtünk,
Mert a következő napra terveink voltak.
Negyedik nap a Tengerszem volt a cél
A legnagyobb kihívás ma áll elénk
Ezzel a fejünkben a csapat útra kél
Reményt egyedül a kilátás önt belénk.
A Gergőéknek ez a táv rutinfeladat
Loholnak elől, mintha kutyák csaholnának mögöttük.
A cél előtt a bagázs nagy része leszakadt,
De a kilátónál minden fájdalmat elfeledtünk.
A tengernek szeme kékes-zölden nézett szemünkbe
A panoráma lágyan ölelte magába,
De a napnak nem volt vége, mennünk kellett tovább, előre
Tömegközlekedtünk egy sort, amíg elértünk a táborba.
A szálláson már mindenki hulla volt
Vacsora és az emlék kárpótol,
Lábakon vízhólyagok armadája vert tábort,
Eztán a kajádból minden este Zalánnak adózol.
(Tizenöt kilométer)
Korán keltünk. Bizony, jaj, de nagyon korán…
Indulás! Gyerünk! Kerekkőre! Szaporán!
Hideg vízcseppek mindenki homlokán,
A horizont felhős, a látvány halovány.
A Nappal kelt, most visszafekszik
az álmos vándorállomány.
Mobilvécé, te kis büdös, adieu, viszlát komám!
Szállásunk foglalt, akárcsak te. No lám, no lám;
Reggeliztünk, megéheztünk rögös utunk során:
Zsömle és tömlőssajt az én ebédem, lakomám
A Zsidórétre tartunk most
(Náci bácsi után).
Esik. Igen, nagyon. Elázni már hagyomány.
Páran tévútra tértünk vélt tévelygők nyomán,
Zalán futása mentett meg, elforog a kormány.
Otthon sáros lábnyomok várnak már a szobán.
Összegezve: király
(COVID), osztozunk a koronán.
Végül a múzsa Regécre visz minket vala.
A várat egy felhő bekebelezé vala,
Ezzel csapatunk orráig se látá vala.
Majd mikor köd és eső eltávozá vala,
S bár erős szél bénákat elterelé vala,
Végül mindenki biztonságba jutá vala.
