A 2021-ben meghirdetett Határtalanul! program Tanulmányi kirándulás középiskolásoknak alprogram támogatásának köszönhetően iskolánk 46 diákja (az akkori 9. A és a 11. D osztályokból), valamint kísérőként Radics Ágnes, Valusek Andrea és Gilincsek Tímea tanárnők 2022. augusztus 25. és 29. között megismerhették Szlovénia és Horvátország magyarlakta településeinek történetét, a magyarsághoz köthető nevezetességeit. Az alábbi írások és fényképek segítségével szeretnénk megosztani az iskola közösségével az ötnapos kirándulás legszebb élményeit, legérdekesebb programjait.
Kirándulás (Határtalanul)
Augusztus végén a tanáraink által tavaly október óta a Határtalanul program keretében gondosan szervezett, általunk pedig oly régóta várt szlovéniai és horvátországi kirándulás napja végre elérkezett. A gyülekező kora reggeli időpontja egyértelműen meglátszott a nyári szünetben tizenkét óra alváshoz szokott diákseregen, a parkoló azonban tele volt izgatott, mosolygó arcokkal. A csomagok bepakolása után kezdetét vette a kaland.
A busz útnak indult, és pár óra múlva meg is érkeztünk a kirándulás első állomására, a szlovéniai Lendvára. Az egészen aprócska város a Muravidék és a szlovéniai magyarok egyik központi települése, több történelmi jelentőségű épülettel. Itt elsőként a térség egyik legnagyobb várkastélyát, a Bánffy-Esterházy kastélyt tekintettük meg, mely sokrétű történelmi, néprajzi és képzőművészeti kiállítással, illetve egy, a diákoknak talán legjobban tetsző, színes lepkegyűjteménnyel várja a látogatóit. Innen a város központjába vettük az irányt, ahol megnéztük a Szent Katalin templomot és az előtte álló, Szent István rézszobrot. Betértünk a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetbe, ahol annak egyik vezetőjével beszélgettünk a város jelentőségéről, a helyi szokásokról, illetve az ottani magyarság korábbi és jelenlegi helyzetéről.
Következő állomásunk egy Árpád-kori templom volt Bántornyán. Az épület különleges hangulatát és gyönyörű belső tereit órákig tudtam volna csodálni, ám rövidesen innen is továbbindultunk. Nemsokára egy kisebb trópusi esőerdőben találtuk magunkat a magyar határtól mindössze 10 km-re. A dobronoki orchideafarm és trópusi kert nagy részét egy csarnokon keresztül jártuk végig, mely tele volt szebbnél szebb növényekkel és vízesésekkel, a végén még a világhírű orchideákat nevelő üvegházba is benéztünk egy üvegfalon keresztül. Az első napot egy kellemes erdei sétával, illetve sokkal inkább erdei üléssel zártuk, délutánra, a sok program után ugyanis mindenki kellően elfáradt. A Bakónaki-tavat körülvevő erdőbe látogattunk, ahol, miután megnéztük a Szent Vid kápolnát, belekortyoltunk a közeli forrás vizébe. Hűsöltünk
Másnap reggel a csoport ismét a természetbe indult, méghozzá egy hódvárleső sétára a szomszédos Kercaszomor községbe. Egy hódvárat sikerült megnéznünk a távolból, bár vár lakójával nem találkoztunk. A nap további részét leginkább várkastélyok látogatásával töltöttük, közben pedig újabb és újabb információkkal gazdagodtunk a térség történelméről. Elsőként a battyánfalvi kastélyt jártuk körbe, majd a Muravidéki Múzeumnak otthont adó muraszombati várba érkeztünk. A múzeumban egy kedves helyi idegenvezető hölgy kísért minket végig, így még a szlovén nyelvvel is volt lehetőségünk megismerkedni egy kicsit. Utunkat rövid pihenő után, az igazán különleges, római kori Ptuj városában folytattuk. A hatalmas és kívül-belül gyönyörű ptuji vár egy dombtetőn áll, ami két dolgot jelentett: egy meglehetősen fárasztó sétát és egy, a minden fáradozást megérő kilátást. A várból elénk tárult az egész városka és a környező dombok, hegységek csodálatos látképe, így, mielőtt betértünk volna megnézni a vár kiállításait, elidőztünk itt egy keveset. A múzeum legizgalmasabb részei számomra a 16-19. századi bútorokkal és dísztárgyakkal berendezett szobák, illetve az ezeket díszítő korabeli festmények voltak. Ahogy az épületben sétálgattam, egészen úgy éreztem magam, mintha visszautaztam volna az időben, és a vár egyik lakója lennék. Az időutazás itt még nem ért véget, a kastélyból ugyanis az ódon városközpont felé vettük az irányt, amelyet eddig a dombtetőről csodáltunk. A belvárosban aztán kaptunk egy kis szabadidőt, és kényelmesen, mindenki a saját tempójában járhatta körbe Ptuj város utcáit. A múltbéli kalandozás után hirtelen visszacsöppentünk a 21. századba, és az éhes diáksereg meglátogatott egy közeli gyorséttermet és szupermarketet. A főtéren gyülekezve megvártuk, míg mindenki visszatér a felfedezőútjáról, majd elindultunk a még mindig kellemes hangulatú szállásunkra, ahol lekváros palacsintával vártak minket.
A harmadik napi program zágrábi városnézés volt, amelyhez előszőr egy jó pár órát kellett a buszon töltenünk. Diákszemmel azonban maga az utazás is kellemes része a kirándulásoknak, így azt gondolom, senki sem bánta. Mindenki máshogy üti el ilyenkor az időt: vannak, akik különböző játékokkal játszanak, beszélgetnek, zenét hallgatnak, sőt a bátrabbak még énekelnek is, és persze vannak, akik a hangzavar ellenére az alvást választják, ám mind tudjuk, hogy egy busz nem éppen a legideálisabb hely erre. Az álomszuszékok először kényelmetlenebbnél kényelmetlenebb pozíciókban próbálják állomra hajtani a fejüket, majd általában társuk vállán kötnek ki. Szinte észre sem vettük és elrepült 3 és fél óra, és megérkeztünk Horvátország fővárosába, Zágrábba. A városnak, leginkább méretéből adódóan, egészen más hangulata volt, mint az eddig meglátogatott kisebb településeknek, ami izgalmassá tette a városnéző sétát. Elsőként az éppen felújítás alatt álló katedrálist tekintettük meg, majd a főtéren áthaladva megnéztük a kardjával most már nem Magyarország felé mutató Jelačić bán lovasszobrát.
Tovább haladtunk a Felsővárosba, és megálltunk a díszes Szent Márk templom előtt. Az egyetlen dolog, ami sajnos nem szó szerint, beárnyékolta a város kellemes hangulatát az a tűző Nap volt, így az itt kapott szabadidőnket friss péksüteménnyel a főtér egy apró, árnyékos részén töltöttük. Hamarosan sajnos továbbindultunk a fővárosból, ugyanis egy újabb hosszú buszút állt előttünk, míg odaértünk a Fiumétől nem messze lévő Sodici városkába, és elfoglaltuk a szállásunkat. Ide már csak késő délután érkeztünk meg, de ez nem tartott vissza minket attól, hogy fürödjünk a tengerben. A viszonylag kicsi partszakaszhoz elég kalandos út vezetett, de a fürdés minden lépcsőfokot és sziklát megért. Labdáztunk, úszkáltunk és csodáltuk a gyönyörű, végtelen kékséget. A szállás sajnos közel sem volt olyan tágas és kényelmes, mint az előző, de ez egy percig sem zavart minket. Sok jó ember kis helyen is elfér, tartja a mondás.
Az utolsó előtti napot a szállásunktól pár kilométerre lévő Fiume városában töltöttük. Elsőként Tersatto városrész főbb nevezetességeit fedeztük fel, kezdve a Boldogasszony-bazilikával, az előtte álló II. János Pál pápa szobrával és a bazilika felett kanyargó sétánnyal. Innen is varázslatos kilátásunk nyílt a városra és a tengerre, csakúgy, mint következő állomásunk, a tersattoi vár legmagasabb tornyából. Sétáltunk a romos vár gyönyörű kertjében, és képeket készítettünk, amelyek sok év elteltével is visszaidézik majd az utazás szép emlékeit. Folytattuk kalandjainkat Fiumében, most már a történelmi belvárosban, amely valódi paradicsom a városnézők számára, tele csodaszép épülettel, hangulatos utcákkal és magyar műemlékekkel. A kikötő felé haladva sorban néztük meg ezeket az egyaránt érdekes és a város élete szempontjából is jelentős helyszíneket, mint például a színház, a piac vagy a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épülete. A kikötőben felkerestük a magyar feliratú bójákat, illetve a Baross-emléktáblát. Majd meglátogattuk a város jelképét, a Kossuth Korzón álló gyönyörű, egyszerre barokk és szecessziós óratornyot. A Korzó a város legnagyobb sétálóutcája, mely egyben a társadalmi élet központja is. Leginkább itt volt megfigyelhető a zágrábihoz hasonló nagyvárosi hangulat, melyhez hozzá tartozott az emberek sokasága, akik kávézókban és éttermekben üldögélve élvezték egymás társaságát. A kirándulás során eddig itt kaptuk a legtöbb szabadidőt, amit mindenki kedve szerint tölthetett el, sokan elvegyültek az ücsörgő tömegben, sokan pedig a még felfedezetlen utcák és épületek felé vették az irányt. A késő délutáni órákban elérkezett az utazás egyik legizgalmasabb része, a tengerparti kirándulások elengedhetetlen programja, az adriai hajókázás.
A hajónk Omisaljból indult, és egy körülbelül 90 perces utat tett meg itt, a Krk-sziget környékén. Mindenki remekül érezte magát, a panoráma pedig elképesztő volt: a kisebb-nagyobb szigetek, a partmenti villák és szállodák, a gyönyörű kék víztükrön megcsillanó, lassan lemenő Nap fénye, és a hajó körül fodrozódó hullámok mosolyt csaltak az arcokra. Sajnos azonban a hajóút sem tarthatott örökké, így nemsokára már úton is voltunk a szállásunkra.
Az esténk még kellemes hangulatban telt, ez az utolsó nap reggelére azonban a hangulat már leülni látszott egy kicsit, de szerencsére nem volt sok időnk a kirándulás vége miatt szomorkodni, hiszen akadt még pár látnivaló a hazaútra is. A koránkelők még mártóztak egyet a tengerben, majd búcsút vettünk Sodicitől. Először Varasdon álltunk meg, az Erdődyek várkastélyában, melynek sajnos csak a belső udvaráig jutottunk, így leginkább a tiszta és szépen karbantartott barokk óváros utcáit fedeztük fel. A következő és egyben utolsó állomás Csáktornya volt.
Az itt álló, több száz éves vár, fontos kulturális műemlék, mely ma a Muraközi Múzeumnak ad otthont. A főbejárattól egy árkádsor vezet az udvarba, ahol megtekinthető a Zrínyi és Frangepán búcsúját ábrázoló emlékmű. A belváros hasonlóan szép és rendezett, mint Varasdon, így az itteni rövid séta remek lezárása volt a kirándulásnak.
Azt gondolom, minden diáktársam nevében mondhatom, hogy a sok új ismeret mellett, rengeteg boldog pillanattal és emlékkel gazdagodtunk, így, amikor hazaértünk, a parkoló ismét megtelt csillogó tekintetű, mosolygó arcokkal.
Tímár Szonja, 10. A
A beszámoló az iskolaújságban is megjelent.
Néhány diák rövid értékelése a kirándulásról:
A programon összességében nagyon jól éreztem magam. Sok érdekeset láttunk, és kiemelkedő csapatkohéziós ereje volt. Számos igényesen berendezett múzeumban jártunk, természeti kincsekben gazdag erdőkben, parkokban sétálhattunk. Örülök, hogy én is részt vehettem ebben.
(Halmos Adél, 12. D)
Nagyon jól éreztem magam, szállásainkon otthonosan éreztük magunkat, rengeteg olyan helyen jártam, ahová nem jutottam volna el, ha nincs ez a program. Nem utolsósorban pedig jó hatással volt az osztályközösségünkre.
(Pothorszki Daniella, 12. D)
Számomra hatalmas élmény volt az egész kirándulás. A legemlékezetesebb az volt, hogy életemben először láthattam a tengert, és először tapasztalhattam meg, milyen is benne úszni. Ezen kívül nagyon meghatározó emlékek a helyi látványosságok és az adriai hajókázás.
(Polgár Petra, 12.D)
Én nagyon élveztem a kirándulást. A legjobb része szerintem a fiumei városnézés volt. Egyedül az nem tetszett, hogy néhány várban nem volt elegendő szabadidőnk.
(Papp János, 12. D)
Jól éreztem magam, úgy érzem, hogy ez az út hozzátett a személyiségemhez, és sok új dolgot tanultam a határon túl élő magyarságról.
(Péter Csongor, 12. D)
A HAT-KP-2-2021/1-000199 számú pályázat megvalósult programelemei:
- április 12-én a csoport tanulói rendhagyó irodalomórán vehettek részt a Magyarság Háza szervezésében szorosan kapcsolódva a Költészet Napjához. A beszámoló az iskola honlapján elérhető: https://januspecs.hu/2022/04/12/rendhagyo-irodalomora-3/
Előkészítő foglalkozás
- június 1-jén a tanulók négyfős csoportokban a kirándulás egy-egy helyszínét előzetesen, szakirodalom és internetes források segítségével megismerték. Felkészültek az adott helyszín bemutatásából, majd ismereteiket prezentálták a többieknek.
Témanap a nemzeti összetartozás témájában:
A diákok előzetesen felkészültek a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a határon túli magyarság helyzetéből, rövid prezentációt készítettek internetes illetve tankönyvi forrásokra támaszkodva, valamint egy izgalmas Kahoot-kvízt hoztak létre az életkori sajátosságok figyelembevételével, egyet a 7-8-9. évfolyam, egyet pedig a 10-11-12. évfolyamon tanuló diákok számára. Kiválasztottuk azokat a diákokat (kettesével), akik felkeresik majd az osztályokat, és bemutatják nekik a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából készített vetélkedőjüket 2022. június 6-án.
A tanulmányi kirándulás: 2022. augusztus 25-29.
Értékelő óra
- szeptember 15-én az értékelő órán a diákok és a kísérő pedagógusok közösen megnézték az öt napról készült fotókat, mindenki röviden (néhányan szóban, a többiek írásos formában) összefoglalta a kirándulás élményeit, pozitív és negatív mozzanatait, tanulságait.
Már a hazaúton készítettünk a diákok számára egy a tanultakból összeállított kvízt, amit kettesével oldottak meg, az eredmények kihirdetését az értékelő órára időzítettük.
- nap Lendva, Dobronak, Bántornya, Bakónaki-tó
- nap Kercaszomor, Battyánfalva, Muraszombat, Ptuj
- nap Zágráb, Sodici
- nap Fiume, Omisalj-hajókirándulás
- nap Varasd, Csáktornya
