2021. augusztus 4-10.
Iskolánk idén először vett részt az Aktív Magyarország program keretében Erdei Vándortáborban. Az útvonal kiválasztására kora tavasszal került sor, és a sikeres pályázat után 30 diákkal és 3 kísérővel indult útnak a csapat. A vándortábor résztvevői a 10. évfolyam diákjai voltak.
Pécsről Szentendréig vonattal utaztunk, hátizsákjainkat a tábor gondnoka a táborhelyre vitte, így rövid városnézésre is sort keríthettünk, mielőtt nekivágtunk az igazi túrának, mely a Kő-hegy tetejére vezetett egy 6 km hosszú út során. Két éjszakát töltöttünk itt, a Kőhegyi Menedékház mellett felállított katonai sátrakban. A második nap programját a rossz időjárásra való tekintettel átalakítottuk, délután csak a csapat fele indult rövid kirándulásra a környéken, amely során eljutottunk a Vasas-szakadékba.
Utunk a harmadik napon a Lajos-forrás, a Dömör-kapu és Bükkös-patak érintésével vezetett Pilisszentlászlóra 13 km megtételével, 300 m szintkülönbséget leküzdve.
A tábor legnehezebb (290 m szintkülönbség) és leghosszabb túrája (15 km) a negyedik napunkon Prédikálószékre vezetett, ahol a kilátóból fantasztikus látvány tárult elénk. Aztán tovább fokozta az adrenalinszintet a Vadálló-kövekre vezető kitérő.
Az ötödik napon a visegrádi Mogyoróhegyi kempingbe vitték hátizsákjainkat, mi pedig a Spartacus-ösvényen át indulunk túránkra Pilisszentlászlóról. A Bertényi Miklós Füvészkert meglátogatását követően a visegrádi Salamon-torony mellett vezetett a túra egyik legmeredekebb szakasza a hegytetőn lévő kempingbe. A napi útvonalhossz 13 km volt. (Szintemelkedés/ lejtés: 225m/335m-) Sokunknak még ez sem volt elég, mert a naplementét megnézni felmásztunk a sípályán a közeli Nagy Villám-hegy tetejére. Megérte a látványért!
A hatodik napon a Fellegvár megtekintése következett, majd a visegrádi Duna-parton időztünk. Ekkor már a tábor utolsó estéjén tartottunk, tábortüzet raktunk, szalonnasütés és pillecukorszendvics-készítés következett, aztán pedig rövid táncbemutató és tánctanulás a 10. A jóvoltából.
Hazafelé komppal keltünk át Visegrádról Nagymarosra, majd vonattal Budapestre, onnan pedig Pécsre utaztunk. A Nyugati és a Keleti Pályaudvar közötti szakaszon mindenki vállalta az utolsó kihívást, gyalog tettük meg a távot hátizsákjainkkal.
Néhány vízhólyag okozta fájdalmától eltekintve baj nélkül jártuk végig a közel 80km-es távot, mely minden résztvevő számára életre szóló élmény marad. Élveztük, hogy egy egész héten át nem az otthoni körülmények között teltek napjaink, hanem az erdők mélyén remek társaság, jó levegő és gyönyörű táj vett körül minket. A végén mindenki örült persze annak is, hogy nem a katonai tábor összecsukható és olykor nem is kényelmes ágyain tölti majd a nyár utolsó napjait.
Reméljük, hogy utánunk még sok januszos csoport megy túrázni! Ez egy igazi csapatépítő program, kirándulásokkal és gyönyörű tájakkal!
A csoportot Molnár Eszter tanárnő, Herner Mihály és Csóka Balázs tanár urak kísérték.
