Iskolánk már évek óta ápol cserekapcsolatot a brassói Áprily Lajos Főgimnáziummal.
A Határtalanul! pályázat keretében idén én is részt vettem a velük rendezett közös csereprogramban, aminek első utazására nemrég került sor. Október 6-12. között utaztunk ki Erdélybe, és megannyi élménnyel tértünk haza.
Az idei program témája a várak. Erről a program neve is árulkodik, hisz ez idén a “Várva Várunk” nevet kapta.
Első napunk leginkább csak az utazásról szólt, de a buszon töltött ezen idő alatt szerintem iskolánk kis csapata már össze is kovácsolódott. Utunk során ellátogattunk Déva várához, ahonnan nehézkesen bár, de továbbindultunk buszunkkal a következő megállónkhoz, az ékszerdoboz szépségű Nagyszebenbe. Október 6-a alkalmából mi is megemlékeztünk az Aradi Vértanúkról kisebb előadások formájában. Este 8 óra körül érkeztünk meg Brassóba, ahol a cserediákjaink és családjaik már az iskola udvarán vártak ránk.
Második napunkat egy brassói tanórával kezdtük. Délelőttünket pedig azzal töltöttük, hogy megismertük Brassó városát. Ellátogattunk a Fekete-, és Fehér-bástyához valamint a Fekete templomhoz. Barangoltunk a belvárosban, és felmentünk a Fellegvárba.
Este egy kisebb csoporttal elmentünk egy jégkorong meccsre. Személy szerint én életemben először, de szerintem sok Janusos társam is így volt ezzel. Brassó városának van egy (cserediákjaink szerint elég jó) jégkorong csapata. Bár a végeredmény nem kedvezett a hazai csapatnak, a szurkolók által keltett hangulat miatt már megérte elmenni.
Következő napunkat Kőhalom várának meglátogatásával kezdtük, ahonnan gyönyörű kilátás fogadott minket a tájra. Utunkat folytattuk Segesvár felé, de tettünk egy megállót Fehéregyházán, ahol a Petőfi Múzeum kertjében, a hősről állított szobor lábánál mécsest gyújtottunk.
Ahogy már említettem, következő úti célunk Segesvár volt. A város kanyargós utcáin egy feladatlappal a kezünkben barangoltunk felfele a hegyre, ahol is bementünk az ott található Szent Miklós templomba. A városnéző feladatlap kitöltése után kaptunk szabadidőt, amikor is felfedezhettük egy picit jobban a környéket, és ehettünk-ihattunk egy jót.
Negyedik napunkon három várhoz is ellátogattunk. Első megállónk a Fogarasi vár volt, ahol egy kisebb idegenvezetés után, magunk járhattuk körbe a vízzel teli várárokkal körbevett várat. Következő megállónk a köztudatban Drakula lakóhelyeként elterjedt Törcsvári kastély volt (vámpírokat sajnos nem láttunk). Utolsóként pedig ellátogattunk Erdély legnagyobb parasztvárához Barcarozsnyóba.
Már-már közeledett a búcsúzás ideje, de így is örömmel vágtunk neki az utolsó közös napunknak a brassói diákokkal. Prázsmáron meglátogattuk az erődtemplomot, ami ma már a Világörökség része. Délután pedig felmentünk a Cenken díszelgő Brassó felirathoz.
A napot búcsúesttel zártuk, ahol a „repülő műanyag tányérokon” át, a kacsatáncot táncoló diákokon keresztül mindent meg lehetett találni. És ahogy értesítettek minket, nem csak mi voltunk az iskola környékén, hanem egy medve család is arrafelé barangolt. Biztos csak velünk szerettek volna bulizni egy jót.
Másnap reggel könnyes búcsút vettünk brassói társainktól, de mindenki tudta, hogy nem ez az utolsó pillanat, amikor látjuk egymást, hisz márciusban az Áprily-s diákok fognak egy hetet Pécsen tölteni.
Tranzitszállásunk Zsobokon volt, ahol még egy “kis” túrát ejtettünk a Varjúvárhoz, Koós Károly romantikus házához. Utólag úgy gondolom, hogy nem is a cél volt a lényeg, hanem a megtett út, ugyanis egy kicsit eltévedtünk, ami még jobban összekovácsolta a csapatot. Maga a szállás, a Zsoboki Bethesda Gyermekotthonban volt, ahol árva, félárva vagy szociálisan hátrányos helyzetben lévő családok gyermekei élnek és tanulnak.
Miután elfogyasztottuk a bőséges és nagyon ízletes vacsorát, és átadtuk adományainkat, lassacskán mindenki nyugovóra tért, hogy reggel ne legyen annyira nehéz a korai kelés.
A hazafelé úton a kisebb megállókon kívül (Kalotaszeg, Nagyszalonta) kitértünk Gyulára, ahol kívűlről megtekintettük a várat, és megebédeltünk a városban. A buszon megejtettük az utolsó számolásunkat is, nehogy véletlenül kevesebben vagy esetleg többen érkezzünk haza Pécsre. Este 8 fele szálltunk le, az akkora már második otthonunkká vált buszról. A bluetooth-os hangszórók elhalkultak, és elbúcsúzott kis csapatunk egymástól.
Mindenkinek tudom ajánlani ezt a csereprogramot, és szerintem mind a 25 januszista és mind a 3 kísérő tanár nevében mondhatom, hogy felejthetetlen egy hetet töltöttünk Erdélyben.
Molnár Boglárka 9.C
