[section label=”Beszámoló”]
Francia csereprogram
Iskolánk, számos diák örömére, idén is részt vett a már több éve nagy népszerűséggel megszervezett francia csereprogramban. Az aix-en-provence-i diákok márciusban töltöttek egy hetet nálunk, szóval most rajtunk volt a sor, hogy meglátogassuk őket Aix-ben.
Szeptember 12-én, hajnali ötkor indultunk el Pécsről. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy bár hatalmas izgatottsággal és jókedvvel fogtunk neki az útnak, valamint Szűcsi Ibolya tanárnő és Sonzogniné Papp Katinka tanárnő is mosolyogva vártak minket, az út első két-három órájában maximum itt-ott felcsendülő horkolást lehetett hallani a buszon. Utána azonban megindult a beszélgetés és a JBL-ek ordíttatása, úgyhogy vezető tanárainknak nem adtunk túl sok időt, hogy kipihenjék magukat az elkövetkezendő velünk töltött napok előtt.
Este aztán megérkeztünk Nice-be a tranzitszállásra, másnap pedig a Francia Riviéra (Côte d’Azur) egy másik városa, Cannes felé vettük utunkat. Itt a városnézés mellett a gyönyörű, napfénytől csillogó (és legalább ennyire hívogató) tengerben egy hűsítő fürdésre is sor került. Ezek után az Antibes-ban található Marineland tengeri állatparkban töltöttünk el pár órát, ahol orka-show, oroszlánfóka-show, 5D mozi, pingvinek, flamingók és még számos érdekes állat várt minket. Este aztán megérkeztünk Aix-be, és elfoglaltuk szállásunkat a fogadó családoknál.
A következő program, ami ránk várt az aix-en-provence-i városnézés volt. Megnéztük a gótikus, román és neo-gótikus elemeket is tartalmazó Saint-Sauveur Katedrálist, valamint a Santon múzeumot. Természetesen a shoppingolás sem maradhatott el, úgyhogy a szabadidőben bejártuk a piacot, és megnéztük Aix eddig általunk felfedezetlen részeit is. Délután a Vasarely Múzeumba mentünk, ahol nagy örömünkre és meglepetésünkre egy magyar, éppen kint dolgozó egyetemista fiú volt a tárlatvezetőnk. Jókat beszélgettünk, és jó érzéssel töltött el bennünket, hogy külföldön, ráadásul a Vasarely Múzeumban, más magyarba futunk bele.
A családi napon fogadóink érdekes, és változatos helyekre vittek el minket. Szerencsére mindenki csupa pozitív élménnyel gazdagodott. A családi nap arra is jó alkalom volt, hogy természetesen mindenféle sztereotípiát figyelmen kívül hagyva, a csoport fele megkérje fogadó családját, hogy egyik nap csiga legyen vacsorára.
Következő úti célunk Marseille volt, ahol megcsodáltuk a neo-bizánci stílusban épült Notre-Dame de la Gard bazilikát. Itt helyi, őslakos francia vezetőnk mesélt nekünk kicsit az épület történetéről, és megtudtuk, hogy a helyi lakosok „jó anyának” becézik, és (ahogy neve is mutatja) a város őrének tartják. A bazilikából kiérve a városra nyíló kilátásban gyönyörködtünk, és az új profilképek készítése sem maradhatott el.
Ezek után a Majmok Öble felé vettük utunkat, ahol csodás tarajos, fehér sziklák tárultak elénk. Filmbe illő hely, az biztos, így hát nem is csoda, hogy éppen egy filmforgatás zajlott a helyszínen. Néhányan megmártóztunk a vízben, majd az egész csoporttal a sziklákon sétálgattunk, végül pedig visszaindultunk Marseille belvárosába. A csoport két részre oszlott, és voltak, akik hajókázni mentek, voltak, akik pedig besétáltak megnézni az óvárost.
Másnap először a roussillon-i okker bányába mentünk, ahol lélegzetelállítóan gyönyörű, sárga okker sziklák között sétálhattunk végig. Utána a szabadidőnket magában a kicsi, rendkívül hangulatos faluban töltöttük. Roussillon nagyon rövid idő alatt bejárható, de szerintem akár egy fél napot is képes ott bárki eltölteni a kis kávézókba beülve, az apró boltokat nézegetve, és a szűk, hangulatos utcácskákon sétálva. Roussillon után továbbindultunk Avignonba, ahol felmentünk az Avignoni hídra, aminek már csak az egyik fele áll, ugyanis a másik felét egy 17. századi áradás elsodorta, és nem építették újra. Megnéztük a Notre-Dame des Doms Székesegyházat, valamint bementünk az Avignoni fogság hírhedt színhelyére, a Pápák Palotájába.
Hazaindulásunk előtti nap Nimes-be látogattunk, ahol kívülről-belülről megnéztük, bejártuk a világon az egyik legjobban fennmaradt amfiteátrumot. Utána a Maison Carrée-t is szemügyre vettük (magyarul Kockaház), ami a Forum része volt, ma pedig modern művészeti múzeumként üzemel. A Jardin de la Fontaine felé tartva elhaladtunk a Hôtel Imperator előtt, ami Nimes egyik legdrágább hotele, és mint megtudtuk Ernest Hemingway egyik kedvelt helye volt. Tudtuk, hogy idehaza már vár minket a család és a barátok, így úgy döntöttünk most az egyszer inkább nem szállunk meg Nimes legdrágább hotelében. Más akadálya ennek természetesen nem lett volna. Szóval elmentünk a Jardins de la Fontainbe, ami Európa első nyilvános kertje volt, majd elindultunk a Pont du Gard-hoz, ami a legmagasabb római kori vízvezetékrendszer, és az UNESCO Világörökség része. Itt először megnéztünk egy kisfilmet a történetéről, majd élőben csodálhattuk meg, végül pedig egy róla szóló kiállítást is láttunk.
Aix-be visszaérve a francia cserediákok által szervezett búcsúbuli várt minket. Táncoltunk, énekeltünk, ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat, azonban tudtuk, hogy ez bizony azt jelzi, hogy holnap már indulunk haza. Miután másnap reggel kissé fájó szívvel, de mégis vidáman elköszöntünk a cserediákoktól és családjaiktól, (csigakonzervekkel néhány bőröndben…), elindultunk hazafelé, azonban még Monacóban megálltunk.
A városnézés után elmentünk megnézni az őrségváltást is, majd elsétáltunk a monte-carlói kaszinóhoz és a Japán Kertbe. Azt hittük már csak a tranzitszállás következik, de a tanárok bejelentették, hogy egy kis meglepetéssel készültek számunkra, és még elmegyünk a Fragonard parfümgyárba, ami az egyik legrégebb óta működő, egyik leghíresebb francia parfümgyár. A gyárban körbevezettek minket, és számos érdekes információt mondtak el a parfümgyártásról, és magáról a Fragonard gyárról. Ezek után elindultunk Nizzába, ahol még egy kis városnézés várt ránk, majd elfoglaltuk a tranzitszállást, és másnap este hazaérkeztünk Pécsre.
Rengeteg élménnyel, tudással és új cserediák-barátságokkal gazdagodtunk. Szerintem soha nem fogja elfelejteni semelyikünk sem ezt az utazást, és boldogan gondolunk vissza rá, miközben esszük a konzerves csigát.
Vecsei Dóra 11.C
Galéria