Alexia Tollemer 2017 szeptemberében érkezett iskolánkba, hogy önkéntesként segítse a második idegen nyelvként tanított francia nyelv oktatását január végéig. Az alábbiakban a vele készült interjú olvasható. Alexia fogadását az Alliance Française Pécsi Francia Kulturális Egyesület és iskolánk együttműködésének köszönhetjük.
Mondj néhány szót magadról !
Alexia: 19 éves vagyok, Marseille-ben születtem. A szüleim válása után anyukámmal és a lánytestvéremmel a szülővárosomhoz közeli Toulonba költöztünk. Érettségi után pszichológiát kezdtem el tanulni Pécs francia testvérvárosa, Aix-en-Provence egyetemén. A szabadidőmben jógázok, szeretek énekelni és leginkább utazni szeretek.
Milyen város Aix-en-Provence, aminek egyik iskolájával évek óta működő cserekapcsolata van a Janus Gimnáziumnak?
Alexia: Szeretem, mert, noha kicsi város, soha nem lehet unatkozni. Rengeteg kulturális programot kínál, több mozija is van, ám múzeumokban nem igazán bővelkedik. Pécshez hasonlóan, nálunk is sok külföldi egyetemista tanul.
Nyáron is nagy a pezsgés, napközben és éjszaka egyaránt. Amit nem annyira kedvelek benne, az talán a kissé burzsoá oldala. Ez egy gazdag város, ahol az élet nem olcsó, ennek következtében meglehetősen szembetűnő különbségek vannak a lakosság életszínvonalát illetően.
Hogyan lettél önkéntes ?
Alexia: Szerettem volna egy kis szünetet tartani a tanulmányaiban. Mivel mindig is örömömet leltem az utazásban, megragadtam a francia polgári szolgálat nemzetközi területre szóló lehetőségét. Az utóbbi mindkét szempontból nagyszerű megoldásnak tűnt. Szívesen ismerkedem számomra eddig ismeretlen kultúrákkal.
Az itteni, magyarországi önkéntes tevékenység valamelyest kapcsolódik a tanulmányaimhoz, hiszen itt diákokkal dolgozhatok együtt, és ki tudja, egy nap, talán magam is tanár leszek majd.
Miről szól a polgári szolgálatod ? Mik a feladataid, milyen időbeosztással dolgozol?
Alexia: Ami leginkább tetszik benne, az a változatossága. A Janusban a franciát tanuló diákok körében kell különféle tevékenységeket megvalósítanom. Igyekszem a csoportokban minél többet mutatni a francia kultúrából.
Tartok tanítási órákon kívüli, kötetlen beszédgyakorlatot is azoknak a diákoknak, akik a francia nyelvvel szeretnének a későbbiekben is komolyabban foglalkozni. Bevallom, ezt egy kicsit jobban kedvelem, mert ezek a diákok valóban felkészültek és nagyon érdeklődőek.
A gimnáziumon kívül, az iskolával szemközti egyik épületben található Alliance Française Pécsi Francia Kulturális Egyesület munkáját is segítem önkéntes társaimmal. Többek közt heti rendszerességű, francia nyelvű társalgási klubot szervezünk, de vannak kisebb gyerekeknek szóló délutáni programjaink is, illetve időnként filmvetítéseket is tartunk.
Miért éppen Magyarországra és az iskolánkra esett a választásod?
Alexia: Mindig is érdekeltek a kelet-és közép-európai országok. Ezt az országot még egyáltalán nem ismertem és szívesen megismertem volna a magyar kultúrát és az itteni embereket. A várost nem ismertem még, amikor Jean-Christophe, az Alliance Française igazgatója több gimnáziumot is felajánlott munkavégzési helyként az érkezésünkkor. A korábban beküldött önéletrajzaink és a motivációs leveleink alapján igyekezett mind az ötünknek egy-egy a profilunknak megfelelő intézményt kiválasztani. Ezt mindannyian elfogadtuk és megkezdtük a munkát a számunkra kijelölt iskolákban.
Milyennek találod a Janus Gimnáziumot ? Mik voltak az első benyomásaid az iskoláról és az itt tanuló diákokról ?
Alexia: Maga az épület túl kicsi egy ilyen nagy létszámú diáksághoz és úgy gondolom, hogy bizonyos technikai felszerelésekben hiányt szenved az iskola. Például nincs minden teremben interaktív tábla, és ez elég bosszantó, mert a tanárok nem mindig tudnak kivetíthető fotókat vagy anyagokat használni az óráikhoz. Ami a diákokat illeti, úgy látom, hogy nagyon motiváltak és keményen dolgoznak. Nyugodtak és nagyon udvariasak egymással, de a tanárokkal is.
Miben különbözik egymástól egy francia és egy magyar gimnázium ?
Nem látok nagy különbségeket a két oktatási rendszer között. A leginkább szembetűnő a tanítási idő hosszából adódik. Franciaországban van délben egy egy-két órányi szünet, amikor a diákok egy kicsit pihenhetnek és nyugodtan megebédelhetnek. Magyarországon nincs ebédszünet, ez abból a szempontból előnyös, hogy a tanítás hamarabb befejeződik. Egy francia iskolában sokkal tovább tart a tanítás, előfordul, hogy este 6 órakor végeznek. Itt a diákok nem szoktak délután 3 óra után is az iskolában tanulni. Ennek következtében se ők, se a tanáraik nem tudnak rendesen étkezni, csak épp bekapnak valamit egy-egy szünetben. A tanítási órák időtartamából is adódik egy különbség: az itteniek 45 percesek, míg Franciaországban 60 percig tartanak. A magyar gimnáziumi hagyományoknak nincsenek francia megfelelőik, ami szerintem nagy kár. Ilyen például a szalagavató bál. Tapasztalataim szerint, a két országban más a tanárok és a diákok közötti viszony. Itt a tanárok megértőbbek, nem feltétlenül arra törekednek, hogy a kellő távolságot megtartsák diákjaikkal szemben. Az utóbbi nagyon is jellemzi a francia iskolákat.
Mutasd be Alliance Française Pécsi Francia Kulturális Egyesületet!
Alexia: Ez egy viszonylag kicsi civil szervezet, ám több évtizedes múltra tekint vissza. Legfőbb céljuk, hogy a francia kultúrát népszerűsítsék Pécs városában. Emellett nyelvoktatással és nyelvvizsgákkal is foglalkoznak, egyéni és csoportos formában is oktatják a francia nyelvet, több tanáruk is van. Természetesen ők is közreműködnek az olyan egész évben futó programokban, mint a csütörtök délutáni társalgási klubok vagy a minden hónap első péntekén tartott filmklubok.
Milyennek találod a magyar konyhát?
Alexia: Nagyon ízletesnek és karakteresnek. Szeretem a leveseiteket és a palacsintát, mostanában sok paprikás és mákos ételt eszek. Leginkább a lángos és a kürtöskalács fognak hiányozni, ha visszatérek Franciaországba.
Milyennek találod a városunkat ? Mi volt a legjobb és a legrosszabb tapasztalatod?
Alexia: Pécs nagyon tetszik. Kicsi város, tele eldugott, apró természeti kincsekkel. A kultúrában élen jár és nagyon figyelemre méltó. A belváros nagyon szép, az épületek kicsit emlékeztetnek Aix-en-Provence-ra. A legjobb élményeim eddig az Alliance-nak köszönhetők. Nagyon jó tapasztalataim vannak a Janus diákjaival és tanáraival, akik nagyon barátságosak és nyitottak felém. Rossz tapasztalatom nincs, igazándiból semmi negatív élmény nem köthető Pécshez.
Milyen egy francia önkéntes élete Pécsett?
Alexia: Ami engem illet, csak pozitív dolgokról tudok beszámolni. A város nagyon befogadó velünk, az itteni középiskolások és egyetemisták, a tanárok és az itteni picinyke francia-magyar közösség szintúgy. Az időbeosztásunknak köszönhetően lehetőségünk van a város és az ország, illetve a szomszédos országok megismerésére is.
Ajánlanád-e az iskolánkat a francia önkéntes szolgálatra jelentkezőknek?
Alexia: Igen, mindenképp, amennyiben a szóban forgó jelentkező kellően motivált. Ha ez így van, akkor csak profitálni tud majd ebből az emberi kapcsolatokban és kultúrák közötti párbeszédben gazdag kalandból.
