A Határtalanul pályázat keretében utazott népes januszista diákcsoport erdélyi testvériskolánkba, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium. Az erdélyi út élményeiről Németh Árpád 10.A osztályos tanuló beszámolóját olvashatják:
Erdély 2017
Erdély gyönyörű hely, olyan napjainkban, akár a „magyarok Mekkája”, hiszen egy magyarnak életében legalább egyszer muszáj ellátogatnia erre a csodás helyre. Nagy szerencsémre én ezt már a második alkalommal tehettem meg és remek élményeket szereztem. Mielőtt mélyebben belemennék a tapasztalatokba, úgy gondolom azt is fontos megemlíteni, hogy nemcsak nekünk, magyarországi magyaroknak, de erdélyi testvéreinknek is nagyon fontos ismerniük és erősíteniük identitásukat, származásukat. Ez az erdélyi utazás sok minden mellett ennek a feltételnek is eleget tett.
Sokan azt hihetik, hogy az utazás roppant fárasztó és így már nem is éri meg, de meg kell, hogy mondjam, hogy az utazás egyáltalán nem tartozott a kellemetlenségek közé. Ráadásul évről évre mindig nagyon jó kis csapat gyűlik össze, így a tudásbővítés mellett jól is éreztük magunkat, és bevallom, nem kicsit. 🙂
Erdély szebbnél szebb városaiba juthattunk el, csak hogy párat említsek: Temesvár, Nagyszeben, Arad, Csíkszereda, Maros-vásárhely, Gyulafehérvár és még sok más gyönyörű helyre. Ki kell emelnem a fő célpontunkat, Brassót, ahol időnk nagy részét töltöttük. Képzeljünk csak el egy gyönyörű szász várost, melyet még gyönyörűbb környezet vesz körül. Emellett megemlítendő, hogy testvériskolánk, az Áprily Lajos Főgimnázium is Brassóban található, egy igazán impozáns épületben. Brassóban találkoztunk cserediákjainkkal és családjaikkal. 5 éjszakát töltöttünk náluk, rendkívül jó hangulatban, hiszen a brassói magyar családok is a magyar humort és identitást örökölték.
Testvériskolánkkal egy projektet valósítunk meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt Határtalanul program keretein belül. Témánk az oktatás múltja és jelene, így a programok során találkoztunk kicsikkel egy brassói magyar óvodában, kicsit nagyobbakkal Böjte Csaba egy otthonában és végül a legnagyobbakkal a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karán.
Fontos elmondanom, hogy a rengeteg élmény és új barátság mellett olyan nagy és szerintem jelentős tudást szerezhettünk Erdélyről, melyet a hagyományos teremben ülős tanulással aligha. Mindamellett, hogy Tóth Sarolta tanárnő kiváló idegenvezetést tartott, azért a diákoknak is volt feladata, mégpedig előzőleg megadott témákról kellett mondani pár szót. Mindez abszolút teljesíthető volt és még inkább csak hozzátett ahhoz, hogy mi is a projekt aktív résztvevőjévé váljunk. A tanárnők még kvízekkel is kedveskedtek, melyek után nyalánkságot, a „keményebb” kvízek után pedig igazán klassz ajándékokat lehetett nyerni.
Összességében elmondhatom, hogy mindenképp megéri bekapcsolódni a csereprogramba, nemcsak Erdély és a kellemes társaság, hanem a rendkívül színes programok miatt is. Ha úgy érzed, hogy kedvet kaptál egy kis kalandhoz, akkor érdeklődj a következő évi utazásról.
Németh Árpád, 10.A osztályos tanuló