Elérhetőségeink

Központi e-mail: isi@janus-pecs.edu.hu
Központi telefon: (72) 513-720
Központi fax: (72) 516-339

További elérhetőségeink >

Kiemelt híreink

Iskola adatai

Név: Pécsi Janus Pannonius Gimnázium
OM: 027407
Cím: 7621 Pécs, Mária utca 2-4.

Központi e-mail: isi@janus-pecs.edu.hu
Központi telefon: (72) 513-720
Központi fax: (72) 516-339

Fenntartó adatai

Név: Pécsi Tankerületi Központ
Cím: 7621 Pécs, Színház tér 2.
Igazgató: Páva Péter

Adó 1% - alapítványaink

Janus Pannonius Alapítvány
Számlaszám:
Kereskedelmi és Hitel Bank 10402427-24213749
Adószám: 19033888-1-02

Az alapítvány célja:
Az iskola színvonalasabb oktató-nevelő munkájához szükséges személyi-tárgyi feltételek alakítása, javítása, megteremtése

IBAN: HU84 1040 2427 2421 3749 0000 0000
BIC: OKHBHUHB
Bank: K&H Bank Zrt. 242 Pécs


Janus Pannonius Idegennyelvi Alapítvány

Számlaszám: OTP Bank Rt. 11731001-20119980

Az alapítvány célja:

  • tanulók és tanárok nyelvtudasának bővítésére szervezett tanfolyami költségekhez hozzájárulás
  • külföldi ösztöndíjak költségeihez hozzájárulás iskolai tanulócsoportok cserekapcsolatainak támogatása
  • választható idegen nyelv oktatási feltételinek javítása (könyv, folyóirat, magnószalagok, stb. beszerzése)


Névadónk

A Janus Pannonius Gimnázium jogelődjét a Pius Gimnáziumot gr. Zichy Gyula alapította 1912-ben. A második világháborút követően, 1948-ban a gimnázium állami tulajdonba került. A gimnázium felvette az egykori humanista költő, pécsi püspök, Janus Pannonius nevét. 1950 nyarán költözött át a gimnázium az 1896-ban épült több, mint száz éves épületbe, melyben korábban is különböző iskolák működtek.

Tüskés Tibor

Tüskés Tibor (Szántód, 1930 - Pécs, 2009)

József Attila-díjas író, irodalomtörténész, szerkesztő, tanár, kritikus, könyvtáros, számos egyéb irodalmi és művészeti díj, kitüntetés birtokosa.  Pécs irodalmi életének aktív résztvevője, szervezője és hű krónikása. A Jelenkor szerkesztője 1959 és 1964 között. Termékeny író, aki több mint 70 önálló kötetet, számtalan tanulmányt és egyéb írást hagyott az utókorra.  A szülőföld szeretete fontos szerepet kapott írásaiban. Irodalomtörténeti munkássága igen jelentős. Számos monográfiát írt, vers- és novellaelemzései a mai napig nagy segítséget nyújtanak a középiskolai tanulmányok során.

A Janus Pannonius Gimnázium magyartanára volt 1953 és 1973 között.

Tiszteletére halálának 10. évfordulóján iskolánkban emléktáblát avattunk.

Szilvási Viktória

2011.06.17 | magyar nyelv, OKTV, Verseny

SzVOKTV magyar nyelv

országos 8. hely

2010/2011-es tanév

Szilvási Viktória kiemelkedő, országos 8. helyezése a magyar nyelvi OKTV-n felkészítő tanára, dr. Balogh Gyöngyi mellett, a teljes nevelőtestületet is büszkeséggel töltötte el!

Viktória a korábbi években is sikeresen szerepelt irodalmi és nyelvi versenyeken. Novellájával I. helyezést ért el a XIV. Országos József Attila Vers-, Mese- és Novellaíró Pályázaton.

[modal heading=”Novellapályázat 2008″ footer=”Szilvási Viktória: A tizedik” dismiss_header=”dismiss_header” dismiss_footer=”dismiss_footer” text=”Szilvási Viktória: A tizedik” variation=”btn-info”]

Szilvási Viktória

A tizedik

Emlékszem még arra a napra, amikor feltépték fájó, régi sebeimet. Hűvös október végi nap volt, a szüret már rég véget ért. Esett az eső már negyedik napja, az ember azt hitte volna, soha nem lesz vége annak az átkozott időnek. Reggel a szokásos módon felkeltem, megittam a kávémat, hogy kellőképpen felocsúdjak, készülődtem a munkába. Kabátomat és ernyőmet vettem, majd elrohantam az iskolába. Ugyanaz a hely várt; semmit nem változott az elmúlt napokban. Hogy is képzelhettem? Ez csak egy monoton hétköznap, nem karácsony estje volt.

Már közeledett dél, én pedig irodalomórát tartottam a nyolcadikosoknak. Fájt a fejem, hasogatott; mint akit éppen idegméreg öl. Mondtam a gyerekeknek, hogy kivételesen egyedül tanulhatják az anyagot, közben beszélgethetnek, csak csendben legyenek a migrénem miatt. Hirtelen egy kéz ágaskodott ki valahonnan hátulról, a padok közül.

Kenderes volt az.

– Mi az, fiam?
– Tanárnő, kérdezhetek valamit?

Kipréseltem magamból egy közepes hosszúságú választ, csak hogy hagyjon békén:

– Ha nem értesz valamit az anyaggal kapcsolatban, következő órán elmagyarázom, de ne most…

A fiú azonban csak erősködött.

– Mi történt a tizedik ujjával?

Némaság lelte az imént pusmogó, zajos osztályt. Mint akik szellemet láttak, úgy nézték a kis-ujjam helyét a jobb kezemen. Ijesztő lehet annak, aki először látja, én viszont már megszoktam. Végül rendre utasítottam Kenderest.

– Mégis mit képzelsz magadról kisfiam? Hogy jön ez szóba? Csináld a feladatod, vagy egyest adok órai munkára!

A diák felállt, majd lassan, tagoltan és határozottan folytatta:

– Maga nekem nem adhat egyest. A szüleim majd elintézik magának, hogy ne taníthasson, mert maga nem jó tanár!

Értetlenül álltam a dolog előtt.

– Engem nem érdekel, kik a szüleid édes kisfiam. Az egyesedet megkapod, most pedig irány az igazgatói iroda! Ha nem oda mész, előbb-utóbb megtudom! Nyomás, indulj!

Még volt annyi bőr a képén, hogy odavesse nekem, hogy „kilencujjú”…

A teremben ismét a csend lett úrrá. Újra egy kéz volt a levegőben.

– Egyéb mondanivaló, Hauser?
– Tanárnő… öm… Most, hogy valaki meg merte kérdezni, öm… izé… Elmesélné nekünk a történetét?

Hauser rendes gyerek volt, soha nem volt rá egy szavunk sem a tanáriban. Kicsit talán hason-lított is rám. Tudtam, hogy nem gúnyolódik, és őszinte választ vár.

– Ha akarjátok, elmondom. Tanulságos történet.

Hauser szólalt meg elsőként, bátortalanul:

– Igen!

Egyre több határozott igent hallottam, így – fejfájásom ellenére – nekiláttam kinyitni a rég bezárt ajtókat…

– Másodéves gimnazista voltam, nem sokkal idősebb nálatok, amikor ez megesett. Első évben jól teljesítettem, jutalmat kaptam. A szüleim büszkék voltak rám. Engem csak egyvalami aggasztott: tudni, hogy jövőre újra találkozom Tárnai Gizellával. Osztálytársnőm volt, és felettébb utált engem. Tudniillik, ő gazdag szülők gyermekeként nem állta meg úgy a helyét, mint én. Finoman szólva gyenge tanuló volt, ezért is engem hibáztatott. Egyszer, történelem-órán, mikor felelt… Még élénken bennem él az a nap… Felelt, és én folytonos jelentkezésemmel állandóan megtörtem hebegését-habogását. Végül ő egyest kapott, engem viszont megdicsért a tanár. Szeme pillantása még a mai napig kísért. Az a gonosz tekintet olyan volt, mintha a megtestesült sátán nézett volna. Óra után odajött hozzám, és komolyan megfenyegetett, hogy bántani fog, ha nem hagyom abba az „okoskodást”.

Szomorúan álltam a történtek előtt, de nem alapoztam a szavára, így ugyanez az eset többször is megtörtént: ő rosszul felelt, míg én tudtam a helyes választ. Elöntötte a méreg, és szünetben még egyszer, utoljára megfenyegetett. Akkor már komolyan féltem, de nem tettem ellene semmit. Nem szóltam róla sem otthon, sem az iskolában.

Zenekarra egyedül jártam az osztályból. Mivel hosszú évek óta zongoráztam, több darabban is kísértem a kórust. Gizella kifigyelte, mikor végzek, és mikorra kiürült a folyosó, megragadtak és a falhoz löktek. Többen voltak, egy csapat lány, úgy négyen-öten. Az egyik elvette a táskámat, és szétszórta a tartalmát a folyosón, majd azon ugrált, mint valami majom. A másik elvette minden füzetem, könyvem, a harmadik pedig ütött, vert, egyszer gyomorszájon, egy-szer arcon. Gizella gonoszan nevetgélt eközben és mondogatta: „Gyerünk lányok, még egy kicsit…”

A homlokom és az ajkam felrepedt, összegörnyedve feküdtem a földön, a könyveim szerte a folyosón kiterültek. Azt hittem vége, úgy helyben hagytak, de úgy tűnt, ez még csak a kezdet volt.

Miután volt annyi erőm, hogy felemeljem a fejem, és kinyissam a szemem, láttam Gizella kezében egy kést. Megijedtem, abban a pillanatban azt hittem, meg akar késelni, ennél azonban sokkal rosszabb várt rám.

Lassan leguggolt elém, és megkérdezte:

– Szeretsz zongorázni, Zsuzsi?

Közben nézegette a kést.

– Szereted az ujjaidat, ugye?

Nem feleltem. Egyszerűen csak hulltak a könnyeim. Hirtelen megszólalt az egyik lány:

– Gizi, csináld már, itt van az Egér!
– Micsoda? – kérdezte Gizella, majd folytatta – Mit keres itt, órája van, nem?
– Nem, ma elmarad neki… – próbáltam őket megijeszteni, hogy menjenek el, de belém rúgtak.

Gizella nem habozott, megérintette a kés élével a kisujjamat, majd egy határozott mozdulattal lenyomta a kést. Belenyilallt a fájdalom a kisujjamba, akkorát ordítottam, hogy zengett tőle a folyosó. Sírógörcs fogott el. A lány rángatta a kést mélyebbre és mélyebbre a kisujjamban, keresztül a csontomon és az ereimen, míg végül elérte a padlót. Vége. Levágta az ujjamat. Sikítottam, ahogy a torkomon kifért, ők pedig gúnyosan röhögve eliszkoltak. A sírástól alig láttam, csak a kezemre tudtam figyelni, a vörös vérre, ami ömlik a vágás helyéről. Nem kaptam levegőt a zokogástól, kidülledt szemekkel, hitetlenkedve néztem az ujjamat, a vért, az ujjamat, a vért…

Lépteket hallottam. A tulajdonosuk éppen arra jött. Felnéztem, és kirajzolódott előttem pár méterre Egér képe. Egér a matematikatanárunk volt, majdnem minden lány oda volt érte az iskolából. Akkor mégsem tudtam gondolni semmire, csak az ujjamra, amivel az előbb még a kórust kísértem zongorán. Hirtelen eszembe ötlött, mi lesz velem a tizedik ujjam nélkül. Minden kottában tízzel számolnak, ráadásul így zongorázni se tudok majd! Vége! Tízévi gyakorlás odaveszett!

Egér szólongatott. Kiderült, hogy elájultam egy rövid időre. Állítólag sokkot kaptam. Nem csoda: tudni, hogy soha többé nem játszhatok, maga volt a rémálom. Meg akartam halni.

– Zsuzsa, jól vagy?

Csak mereven bámultam magam elé, a kezem felé, és közben újra rám tört a zokogás.

– Ki volt az, Zsuzsa, ki tette ezt veled?

Összeszorult a gyomrom: ha szólok a fenyegetésekről, a kisujjam még mindig a kézfejemen lenne, és nem mellette. Ha nem is szóltam; miért nem hagytam abba az okoskodást? Miért nem hittem el neki, hogy bántani fog? Végül kinyögtem:

– Tárnai Gizella.

Lassan az egész tanári figyelmes lett az előbbi sikolyomra és a hangos, véget nem érő sírásra.

– Keressék meg Tárnai Gizellát, és vigyék be az igazgatói irodába! – parancsolta Egér a kollégáinak, majd folytatta – Hozzanak már egy pohár vizet! Elvisszük a kórházba, gyerünk emberek, még lehet, hogy vissza tudják varrni!

Csodáltam Egér hozzáállását, hiszen én még nem is gondoltam arra, hogy visszavarrják… A kórházban végül közölték velem, hogy túl későn értünk oda. Soha nem kapom vissza az ujjamat. A tanárok mind meg akartak ölelni, míg Egér a falat csapkodta és kiabált az orvossal. Még soha nem láttam ilyennek. Mindeközben felhívták a szüleimet, akik otthon könnybe lábadt szemmel vártak. Egér beszélt a szüleimmel, én pedig odarohantam a zongorához. Mélyen meghajoltam előtte, majd leültem elé a kiszsámolyra, és ráborultam. Ahogy ott ültem, zokogva, magyarázkodtam neki, hogy mennyire sajnálom, és hogy sajnos nem tehettem semmit. Nem zenélhetek rajta többé szépeket, sem mutatósakat, sem unalmasakat. Akkor még annak is örültem volna, ha unalmasat adnak fel házi feladatnak… A szüleim és Egér utánam jöttek, és ott, a szobában nézték a nyomoromat. Aztán váratlanul elkezdtek táncolni a billentyűk. Senki nem zongorázik a családban, Egér pedig biztosan nem…

Felültem, és láttam, hogy a bátyám ugráltatja a fehéreket és feketéket egyaránt. A szeme bizalmat sugallt, így átültem a kanapéra. Soha ilyen szépet még nem hallottam, ahogy ő játszott, olyan volt, mintha egy művész lett volna. Gyönyörű volt. Közben láttam, hogy szemét elfutja a könny. Nem tudtam Gáborról, hogy tud játszani hangszeren. Egészen meglepett. Tíz évvel idősebb nálam, akkor már felnőtt volt, nem sokat találkoztunk. Amikor befejezte, felállt, és közölte, hogy a zongoratanára nagyon kedves, és biztosan segít majd nekem újra kezdeni. A nyakába ugrottam. Biztonságban éreztem magam, hogy van egy bátyám, és büszke voltam rá, hogy ilyen nagyszerű ember. Abban a pillanatban tudtam, hogy bármi gondom lesz majd az életben, mindig számíthatok majd rá, és mindig meg fog védeni, mert én vagyok az ő kishúga.
Mindent megköszöntünk Egérnek, majd miután hazament, elmondtam, mindent, hogy történt. Tárnai Gizellát pedig kirúgták az iskolából. Azóta a zongoratanárom átírta nekem a darabokat, és bár kicsit visszafogtak a történtek a haladástól, nem adtam fel. A bátyám hite segített nekem elfogadni, hogy nem kapom vissza a tizediket. Amelyiket azóta is a legjobban szeretek.”
Befejeztem. Kifolyt belőlem minden egyszerre. A kis tanítványaim figyelmesen hallgattak. Az arcokon hol együtt érző, kedves mosolyok, hol könnyes szemek, hol szomorú tekintetetek köszöntek vissza rám.
Suttogás szűrődött be az ajtó mögül. Valószínűleg hallgatózott valaki. Az igazgatónő és Ken-deres léptek be rajta, az előbbi lassan, de határozottan elkezdett tapsolni. A gyerekek követték a példáját. Nagyon meghatódtam. Végre lerántottam a leplet a múltamról, és azóta már nem rosszallóan néznek rám a csonka kezem miatt, hanem elismerően bólogatnak.

[/modal]


Részletek az OKTV kiírásából

A verseny anyaga

A pályamunkák témái:

  • Egy kortárs regény nyelvi rétegeinek bemutatása: Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
  • Nyelvi találékonyság a reklámok nyelvében (egy szabadon választott korszak vizsgálata)
  • A szaknyelv sajátosságai. Egy választott szaknyelv jellemzése (pl. kialakulása, mai problematikája,
    terminológiája).

Harmadik forduló (döntő)

  • Szóbeli (elérhető pontszám 100 pont).
  • a pályamunka választott témájára vonatkozó kérdések (pl. tájékozottság a szakirodalomban stb.),
  • az első forduló feladatlapjának megoldásaival kapcsolatos kérdések,
  • az iskolai tananyaggal kapcsolatos kérdések,
  • korunk nyelvművelésével kapcsolatos kérdések.
Megosztás a Facebookon

2024 március

hét ked sze csü pén szo vas
1
  • 7.D tanulmányi kirándulás
2
3
4
  • Próbaérettségi matematikából
  • Szóbeli felvételi vizsgák
  • 12. évf. matematika próbaérettségi
5
  • Egészségnap és Osztályéneklési verseny
  • Varga Tamás Matematikaverseny döntő
6
  • 7.CD és 11.AB digitális mérés
  • 11. CD digitális mérés
  • Pótló felvételi szóbeli
  • 12.A színházi előadás (PNSZ)
7
  • 12.A és 12.C tanulmányi kirándulás Bp-re (Terror Háza)
  • 7.CD és 11. ABCD digitális mérés
  • 9.D és 8.D fogászati prevenciós tájékoztatás
8
  • 7.CD és 11. ABCD digitális mérés
9
10
11
  • Paksi Atomerőmű (tanulmányi kirándulás)
  • Szülők-nevelők bál befizetés
12
  • Szülők-nevelők bál befizetés
  • Pótló kompetenciamérés (7. és 11. évf.)
  • 12.B, 8.C és 8.D színházi előadás
  • Less Nándor Földrajzverseny
  • Mikola Sándor Fizikaverseny
13
  • Szülők-nevelők bál befizetés
  • Pótló kompetenciamérés (7. és 11. évf.)
14
  • Szülők-nevelők bál befizetés
  • Iskolai ünnepély és megemlékezés az 1848/49-es forradalom és szabadságharcról
15
  • Szülők-nevelők bál befizetés
  • Nemzeti ünnep
16
  • Szülők-nevelők bál befizetés
17
  • Szülők-nevelők bál befizetés
18
  • Szülők-nevelők bál befizetés
  • Irish Day
  • Pótló kompetenciamérés (7. és 11. évf.)
19
  • Szülők-nevelők bál befizetés
  • 10.ABCD a jelentkezési lapok leadása (fakultáció)
  • 11.ABCD a jelentkezési lapok leadása (fakultáció)
20
  • Szülők-nevelők bál befizetés
  • 12.B és 12.D tanulmányi kirándulás (Bp.)
21
  • Szülők-nevelők bál befizetés
  • Kenguru Matematikaverseny
22
  • Szülők-nevelők bál befizetés
23
24
25
  • 10.ABCD országos digitális mérés
  • 10.A és 10.C kompetenciamérés
  • 10.B és 10.D kompetenciamérés
  • A víz világnapja (7-8. évf. projektdélután)
26
  • 10.ABCD országos digitális mérés
  • 10.B és 10.D kompetenciamérés
  • 10.A és 10.C kompetenciamérés
  • Francia csereprogram szülői értekezlet
  • Fogadóóra (7-12. évf.)
27
  • Janus-nap
28
  • Tavaszi szünet
29
  • Tavaszi szünet
30
  • Tavaszi szünet
31
  • Tavaszi szünet