Az iskola jogelődjének kezdő évéről szóló feljegyzések, eredeti szövegezéssel és képekkel
A Pius-alapítványi Jézus-társaság katholikus főgimnázium első esztendeje
Szerény keretek közt indult meg ideiglenes otthonában (Pécs, József-utca 19.) a méltóságos és főtisztelendő dr. Zichy Gyula gróf, megyés püspök úr fejedelmi bőkezűségéből alapításba vett s a dicsőn uralkodó X. Pius pápa 50 éves jubileumának emlékére tett Pius-alapítványról nevezett kath. főgimnázium. Az alapító püspök úr Jézus-társaságát tüntette ki megtisztelő bizalmával s érintkezésbe lépvén annak magyarországi főnökével, Bús Jakab provinciálissal, az első évre két rendes tanárt nyert a megnyíló első osztály vezetésére, a jelenleg működő igazgató és Thalhammer János személyében. Miután az 59873/1912. évi vkm. rendelettel az első osztály számára a nyilvánossági jogot is megnyertük, június vége óta a Kalocsáról jött igazgató az első szervezés s a berendezés munkáját végezte, úgy, hogy szeptember elején az oktatás 51 tanulóval, köztük 20 Pius-internátusi növendékkel, kezdetét vehette. Az alábbiakban számolunk be a jelentősebb iskolaéleti mozzanatokról.
1912.
Augusztus 28. Alakuló tanári értekezlet- Szeptember 2.,3.,4. Beiratások
- Szeptember 5. Veni Sancte, melyet Ő Méltósága, Zichy Gyula gróf püspök úr tartott az ideiglenes otthonban, a József-utcában. A kegyes főpásztor szeretettől áradó szavakkal üdvözölte az új intézetet s bevezette tanárait. Ezután Jablonkay Gábor igazgató megköszönte a nagylelkű alapítónak szíves meghívását és a rend részéről kifejezte azon eltökélt szándékot, hogy a gondjaira bizott ifjakat komoly munkára, vallásos, tiszta életre akarja nevelni. Erre bemutatta a tanulókat egyenként, s a főpásztornak mindegyikök számára volt egy-egy nyájas szava. Az ünnepségnél a pécsi Gregorianum növendékei segédkeztek énekükkel. Fogadják ft. vezetőik ezúttal köszönetünket szerető közreműködésökért. Az ünnepély után az igazgató a tanulókkal megismertette az iskolai törvényeket.
- Szeptember 6. Megkezdődtek a rendes előadások a József-utcai új házban. A Pius-internátus növendékei s vezetői azonban még az egész hónapon át a püspöki szeminárium vezetőségének vendégszeretetét élvezték s a szemináriumban laktak, minthogy az új épületbe még nem vonúlhattak be.
- Szeptember 9. Első félévi módszeres tanácskozás.
- Október 11. Iskolakötelesek bejelentése a városnál.
- Október 15. A székesfehérvári tankerületi kir. főigazgató, nagyságos és főtisztelendő Kárpáti Kelemen premontrei kanonok úr hivatalos látogatását tartotta.
- Október 25. Ludwig Ferenc dr., tb. városi főorvs, kerületi orvos, 34 tanulót újra oltott.
- December 15. Második ellenőrző tanári tanácskozás.
- December 21-január 2. Karácsonyi szünet.
1913.
Január 26. Első félévi osztályzó értekezlet.- Január 31. Második félévi módszeres értekezlet.
- Február 11. Méltóságos Boncz Ödön dr., miniszteri tanácsos úr, mint méltóságos Zichy Gyula gróf megyéspüspök úr vendége, meglátogatja az intézetet.
- Március 10. Ellenőrző tanácskozmány.
- Március 15-25. Húsvéti szünet.
- Április 11. Alkotmányos ünnep.
- Április 12. Méltóságos és főtisztelendő dr. Zichy Gyula gróf püspök úr, alapítónk, neve ünnepe.
- Április 20. Iskolai díszakadémia az alapító megyés püspök úr névünnepe alkalmából.
- Május 8. Ellenőrző tanácskozmány.
- Május 18. Békenap.
- Június 8. Koronázási emlékünnep.
- Június 20. Hittani vizsgálat.
- Június 23-24. Magánvizsgálatok.
- Június 25-26. Osztályvizsgálatok.
- Június 26. Osztályzó értekezlet.
- Június 29. Iskolai záróünnepély.
1915.
Részlet a Pius Gimnázium nevelési elveiből
Dicséret és büntetés mint nevelőeszköz
A vallási elveken kívül, de azoktól áthatva s megnemesítve kell alkalmaznunk a többi segítőeszközöket is, aminők: a dicséret és jutalmazás, vagy esetleg a büntetés. Intézetünk is alkalmazza ezeket. A szóbeli dicséreten s elismerésen kívül kisebb és nagyobb írásbeli elismerő levelek vannak szokásban. A kisebbeken a „Merenti honor – az érdemesnek elismerés” szavak állanak, s innen röviden „Merenti” a nevök. Legalacsonyabb rangban a fehér, aztán a zöld s a piros; a nagyobb elismerő jegyeknél a sorrend ugyanaz. Hogy kinek míly érdemre kell szert tennie, azt a szaktanár, vagy a felügyelő állapítja meg; végső hitelesítésképen a rektor (az igazgató) vagy helyettese írja alá nevét, s juttat még valami kis kézzelfogható, vagy maradandóbb emléket a kitüntetésén örvendő legénykének.
Havonként vagy másfél hónaponként a növendékek előtt úgy az iskolai haladásukról mint az intézetben tanúsított viselkedésökről felolvassuk a havi osztályzatot, amelyet a t. szülők is megkapnak. Ilyenkor a legjelesebbek érdemkeresztet is kapnak, amely a legközelebbi havi osztályzatig birtokukban marad.
Az iskolai év végén a legjelesebb tanuló arany érdemkeresztet kap s ezenkívül mindenegyes iskolai tárgyból a legjobbak kitüntető keresztet; az internátus legkifogástalanabb tanulói a magaviseletből nyernek ugyanily kitüntetést, sárga-fehér szalagon. E kitüntetések a növendékek birtokában maradnak és ünnepi alkalmakkor mellökön hordják.
A megérdemlett kitüntetés felemelő tudata és új törekvésre lelkesítő hatása a felnőtteknél sem vesztette el értékét; miért ne lehetne ifjaknál s gyermekeknél ezen bevált módszert korunkban is épúgy alkalmazni, mint azelőtt?
Vannak gyermekek és ifjak, akiken a dicséret és kitüntetés keveset fog, és akiket kötelességük teljesítésére alig lehet vallási vagy észokokkal rávenni. S a jóindulatúakban is néha nagyobb mértékben fölléphet a szenvedély, semhogy a szelíd figyelmeztetés vagy magasabb indítóokok el tudnák érni a kellő eredményt. A megsértett rend is helyreállítható, nehogy lassanként teljesen felboruljon. Ilyenkor helyén van, sőt szükséges a büntetés; a hiba mértéke vagy veszélyes volta szerint. Testi fenyítést nem alkalmaztunk intézetünkben. A büntetés legnagyobb foka, a kizárás, olyan esetekben válhatik szükségessé, ha a növendék beszédjei vagy példája másoknak erkölcsi veszedelmére lehet, s megmételyezheti az egész intézetet. Ilyenkor az elnézés vagy könyörületesség a vétkessel szemben lelkiismeretlenség volna az egész intézetre nézve, s ezért az elüljáróságnak nem lehet haboznia vagy szemet húnynia, hanem szigorú felelősségének tudatában határozottan kell cselekednie. Ezáltal még maga a hibás is nem egyszer jó útra tér. Semmi sem ronthat meg jobban nevelőintézeteket, mint az erkölcsileg kétes vagy egyenesen rossz beszédek elharapózása. Sajnos, már tízéves gyermekeink annyi erkölcsi rosszat láthattak és hallhattak, hogy ezen a téren sohasem lehet elég korai az elővigyázat. Ha a gyermeket kellő komoly atyai figyelmeztetéssel s oktatással a további bajtól meg lehet óvni, az elért siker megbecsülhetetlen, mert lelkét mentjük meg. Ha őt magát nem lehet visszatartani, eltávolítása által mentjük meg a többieket.
Az eltávolítás oka lehet intézetünkben az állandó szorgalomhiány a javulás reménye nélkül, mert ez árt az intézet szellemének; továbbá makacs ellenszegülés a vezetőség ellen. Megeshetik, hogy a növendék erősebb felindulásban helyezkedett szembe elüljáróival és jobb belátásra jutva teljesen jóváteszi hibáját. Ilyenkor helyén való a megbocsátás, és ha a hiba nem ismétlődik, a teljes feledés. Az erős akaratú, tüzesebb ifjak, ha megtanulták akaratukat a törvényes rend határain belül a jóban érvényesíteni, érettebb korukban igen értékes emberekké válhatnak. Nem tarthatók meg azonban azon növendékek, akik elégületlenek, pártoskodnak vagy lázítanak; és akik semmiképen sem tudnak vagy akarnak leszokni bizonyos erkölcsi hibákról, amelyek miatt csaknem összes társaik szemében kiállhatatlanokká válnak, vagy mások jó erkölcsét és nevelését veszélyeztethetik. Még kevésbbé azok, akik vallástalan szellemet és felfogást tanusítanak.
Örömmel állapíthatjuk meg növendékeinkről, hogy intézetünk három évi fennállása óta még egy esetben sem kényszerültünk ezen végső rendszabályokhoz nyúlni.
Véleményünk szerint ennek egyik főoka a lelkiismeretességre szoktató vallásos nevelőeszközök alkalmazásában, másrészt a gondos állandó felügyeletben található fel, s ettől várható a jövőben is.
